Úton a Nagyszínpadra – Moncz Attila publicisztikája

Emlékszem, az első világverseny, amiről a Nemzeti Sportban írhattam, az 1999-es női labdarúgó-vb volt. Addig néhány futballbajnokság, egy-két bokszgála, az eredmények gyűjtése, valamint a magyarról magyarra fordítás tette ki a Visegrádi utcai szerkesztőségben töltött időm jelentős részét, viszont a június-júliusi esemény már „rang” volt, másodmagammal az elejétől a végéig nyomon követhettem.

Már akkor, a „szövegnehéz” korban is meg kellett harcolni a női focihoz köthető karakterekért, de már akkor sem lehetett figyelmen kívül hagyni az eseményt. És nem csupán azért, mert a nyári semmittevés közepette rendezték, hanem például azért sem, mert az Egyesült Államok–Kína döntőre kíváncsi 90 185 néző a női sportesemények terén akkor világcsúcsot jelentett, de a 18 milliót közelítő tartós amerikai nézettség is korábban nem látott dimenzióba emelte a sportágat.

Mindez csak annak kapcsán jutott az eszembe, hogy mintha napjainkban újabb szintlépés előtt állnánk, úgy sorjáznak előttünk a néhány éve még csak nem is sejtett történések. Március 22-én, kedden például a Bayern München női csapata először léphet fel az Allianz Arenában, méghozzá a PSG elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőben. Verena Schweers, a Kicker sportmagazin kolumnistája szerint „...ennek már éppen itt volt az ideje”, hiszen az együttes korábban jobbára a Grünwalder Strassén (szinte napra pontosan öt éve például ott fogadta a BL hasonló szakaszában a PSG-t, és az akkori 7300 nézőt rekordgyanúsként könyvelték el) vagy a Bayern Campuson játszotta a meccseit, most viszont megnyílik előtte a helyi mennyország kapuja. Ezt még a bajorok nagyfőnöke, Oliver Kahn sem hagyta szó nélkül: „Boldogok vagyunk, hogy a Bayern női futballrészlegének több mint ötven­éves története során újabb mérföldkőhöz érünk. Jens Scheuer csapata a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében azon a színpadon léphet fel, amit kiérdemelt magának. Remélem, minden feltétel adva lesz a futballünnephez, és sok szurkoló támogatja a lányokat.” Becsülni nehéz, bizonyos Covid-szabályok még érvényben lesznek, de a tízezres nagyságrend nem hiú ábránd.

Persze mi ez ahhoz képest, hogy egy héttel később egy női BL-visszavágót a tervek szerint 85 ezer néző előtt rendeznek meg. Kell hozzá egy pikáns párosítás (a Barcelona–Real Madriddal kipipálhatjuk), egy kis bátorság (a katalánok egy évvel az Espanyol elleni bajnoki után másodszor engedik be a női futballcsapatot a Camp Nouba), meg a remény, hogy nem kell szigorítani a koronás szabályokon, de tény, a belépők elfogytak. Ha minden a tervek szerint alakul, csak ezerrel lesznek kevesebben, mint az őszi férfi el Clásicón! Igaz, itt az erőviszonyok egyértelműek, az előző idényben triplázó, az idén a mesternégyesre (a spanyol Szuperkupával egészül ki a BL, bajnoki cím, kupa hármas) hajtó, tétmeccsen lassan 40-es győzelmi sorozatot építő „csoda Barcára” kíváncsi a nép. Jellemző a címvédő erejére, hogy hat fordulóval a bajnokság befejezése előtt hibátlan mérleggel, 136–6-os gólkülönbséggel és 22 pontos előnnyel vezet a Real Sociedad előtt, a BL-ben pedig kétgólosnál kisebb sikere még nem volt. Ettől még kvantumugrás lesz a játékosok számára a bajnokságban március közepén 6000 néző előtt megvívott el Clásicóhoz képest a nyolcvanezres publikum. A spanyolországi női labdarúgó-mérkőzésen regisztrált 60 739-es nézőcsúcs biztosan megdől, kérdés, mennyivel.

De hogy ne csupán mérkőzésekkel jelezzem a női futball térhódítását, és ne csupán a „kirakatot” nézzük: az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) a minap jelezte, az FA-kupa pénzdíja a következő, a 2022–2023-as kiírásban először haladja meg a hárommillió fontot. Hogy az indulók létszáma is csúcsot dönt, nem kérdés, legutóbb 417 együttes vett részt a sorozatban, ami 41-gyel több a korábbi rekordnál, most ezt srófolják majd tovább. „A női labdarúgás továbbra is növekedési fázisban van, mi pedig azon dolgozunk, hogy fejlesztéseink és újonnan kötött szövetségeink segítségével ezt fokozzuk” – jelentette ki Sue Campbell, az FA női labdarúgásért felelős igazgatója. Ma már nem fordulhat elő az, ami Rachel Pavlouval, a szövetség fejlesztési igazgatójával gyerekkorában megesett: hétévesen sikerrel túljutott egy akadémiai kiválasztón, majd behívatta az igazgató, és közölte vele, valamint a szüleivel, csak az ő holttestén keresztül juthat be a lány a fiúcsapatba, inkább keressen helyette valami nőies sportot.

A női foci, úgy tűnik, Angliában úgy általában is kezd előretörni, az FA-kupa 2021-es döntőjét például 1.3 millióan nézték élőben a BBC-n, további 200 ezren pedig streamen, és a bajnokság vezetői­nek egy 30 millió fontos támogatói szerződést is sikerült nyélbe ütniük. A Nemzeti Lottótársaság pedig (amely a 2012-es londoni olimpiára készülő sportolók felkészülését is jelentősen támogatta) 500 ezer fonttal olyan projektet indított el, amelynek fő feladata a helyi női labdarúgás történetének feltárása és dokumentálása, illetve az Angliában rendezendő 2022-es Eb promotálása. Ehhez az összeghez a szövetség is hozzátett 600 ezer fontot, így elképzelni is nehéz, milyen sztorikra derül fény az elkövetkezőkben, illetve milyen kiegészítő eseményeknek lehetünk szemtanúi.

Ugyanakkor egyre inkább kimutatható, hogy a női futball is képes pénzt termelni, még ha egyelőre csak elég kiemelt szinten is. A 2019-es franciaországi vb kapcsán például kimutatták, hogy a rendezvény 284 millió euróval járult hozzá a GDP-hez, illetve, hogy egy befektetett euró húszat hozott vissza. Egy néző átlagosan 143 eurót költött, ami 1.2 millió látogató esetén már jelentős bevétel – a végén a szervezők több mint 100 milliós profitot könyvelhettek el. „Amikor 2014-ben úgy döntöttünk, magunkra vállaljuk a rendezést, a gazdasági ügyek miatt szkeptikus hangok is voltak. Kiderült, a gazdasági eredmények pozitívak. Kifizetődött a FIFA, a francia szövetség, a szervezőbizottság, a liga, a régiók és a rendező városok erőfeszítése” – kommentálta az eredményt Noël Le Graët, a francia szövetség elnöke. (Ausztrália és Új-Zéland alighanem ezen számok miatt is nagy reményeket fűzött a 2023-as világbajnokság megrendezéséhez, de egyelőre senki sem tudja megjósolni, a koronavírus milyen hatással lesz a gazdasági tevékenységre – új csúcsra immár senki sem számít.)

Összességében is elmondható, hogy a női futballal kapcsolatban nő az érdeklődés és a gazdasági aktivitás, de azért egy 2020-as francia tanulmány szerint a piramis csúcsán látható kedvező helyzet lent korántsem érződik. A kutatók kimutatták, a férfi és a női játékosok között 27-szeres a fizetésbeli különbség, de még ennél is elképesztőbb eredményre jutottak az élvonalbeli csapatok költségvetését illetően. Két éve az első osztályú francia férficsapatok összesített büdzséje elérte az 1.9 milliárd eurót, míg a nőké megállt 19 milliónál. Százszoros a differencia, holott a női szakágra fordított pénz a média egyre növekvő érdeklődése révén néhány év alatt megduplázódott. Talán ennél is meghökkentőbb adat, hogy a női klubok 70 százaléka még manapság is veszteséges, és mindössze a csapatok 13 százaléka képes legalább egymillió dolláros forgalom elérésére. Az egészségtelen költségszerkezetre jellemző, hogy a bevétel több mint fele szponzoroktól érkezik. De a hölgyeknek reményt adhat, hogy a világfutballban legnagyobb forgalmat bonyolító 20 klubból 19 már működtet női szakosztályt is.
A tudás tehát megvan, jöhet a munka pályán és pályán kívül.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!