Nélküled és veled – Bodnár Zalán jegyzete

Ha jól számolom, Dunaszerdahely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, a Groupama Aréna, az Illovszky Rudolf Stadion és a Puskás Aréna után a topolyai futballstadion a hetedik, amelyben élőben, a Nemzeti Sport tudósítójaként hallgathattam a Nélküled című dalt, az Ismerős Arcok zenekar futballhimnusszá nemesedő slágerét, amely a magyarlakta területeken mindenhol a nemzet összetartásának szimbóluma lett. A bácskai Topolyai SC, a délvidéki magyarság csapata története hetedik európai kupamérkőzését játszotta, az Európa-liga csoportkörében fogadta a német Freiburgot. Ambivalens érzések kavarogtak az emberben a mérkőzés kezdetén, hiszen nemcsak a TSC első hazai nemzetközi győzelméért lehetett szorítani, hanem a vendégek támadójáért, a magyar válogatott Sallai Rolandért is. Egyszer Filippo és Simone Inzaghi édesanyja a Juventus–Lazio mérkőzés előtt azt felelte a mostanihoz némiképpen hasonló helyzetben, vagyis amikor a két fia ellenfélként nézett szembe egymással: legyen 3–3 a fiai mesterhármasával! Így voltunk vele mi is, a Topolyának kedvező eredményért, de közben Sallai-gólért szorítottunk.

Legnagyobb sajnálatunkra a helyzet az első félidő felénél leegyszerűsödött: Sallai Roland megsérült egy jobbról beívelt szabadrúgás után, amikor kapu mellé fejelt, majd a földön maradt. Le kellett cserélni, és bár a saját lábán hagyta el a pályát, nagyon dühösen ütötte öklével a földet a kispad előtt.

Milyen különös egybeesés: a meccs előtt éppen arról kérdezett engem telefonon a Sportrádióból Csisztu Zsuzsa műsorvezető, nézheti-e Marco Rossi szövetségi kapitány ezen a meccsen úgy is Sallai játékát, mint akiben a sérült középcsatár, Varga Barnabás helyettesítőjét találhatja meg a bolgárok elleni Eb-selejtezőre? Azt feleltem, hogy nem hiszem – de őszintén remélem, nem azért, mert ő is hosszabb időre kiesik. A lehető legrosszabbkor kezdi sérüléshullám sújtani a magyar válogatottat – bizony, de jó is lett volna már Litvániá­ban kivívni az Eb-szereplést!

A második félidőben fordított és nyert a Freiburg – sajnáljuk.

De azt még jobban, ami Sallai Rolanddal történt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!