Lefejelésért két hónap jár
A Magyar Labdarúgó-szövetség testületének keddi ülése után Mészöly Géza reményei részben szertefoszlottak.
„Bízom benne, hogy a fegyelmi bizottság figyelembe veszi, hogy Tóth András még sohasem okozott sérülést” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak két nappal a szombati Vasas–Vecsés (2–0) felkészülési találkozó után az angyalföldiek trénere: az ominózus összecsapáson a szakvezető által említett védő arcon fejelte a Vecsés játékosát, Lukács Bálintot, aki az orvosi diagnózis szerint orrcsonttörést szenvedett.
A bizottság nem kegyelmezett: Tóth Andrást – mint visszaesőt – 2009. április 30-ig eltiltotta a labdarúgó-mérkőzésektől, ami azt jelenti, hogy a 35 éves hátvéd a jelzett időpontig a Soproni Ligában és a Ligakupában sem léphet pályára (a Magyar Kupában már nincsenek versenyben a piros-kékek), Mészöly Géza legkorábban májusban, a 26. fordulóban esedékes Győr–Vasas összecsapáson számíthat csapatkapitányára. Már ha a keddi ítélet érvényben marad…
„Nem akarunk belenyugodni a határozatba, a Vancsa Miklós ügyvezetővel folytatott beszélgetés után a fellebbezést fontolgatjuk, de ez ügyben Markovits László elnökkel is egyeztetnünk kell még – reagált a verdiktre Mészöly Géza. – Tóth András vállalta a felelősséget tettéért, nem akart kibújni alóla, a büntetés mégis példastatuálásra vall. Nem sihederkorú játékos, ez az ítélet élsportolói pályafutása végét is jelentheti. A csapatkapitányunkét. A döntés bizonyos mértékben az egész tavaszra meghatározhatja az öltözői hangulatot.”
Nem csupán az edzőt, Tóth Andrást is sokkolta a büntetés mértéke.
„Mélységesen sajnálom, és már ezerszer megbántam, amit tettem, Lukács Bálinttal is megbeszéltük a történteket – mondta Tóth András. – Mérges vagyok, leginkább magamra, mert elvesztettem a fejemet, tettemmel kizártam magam a csapatból, de a büntetés is dühít. Lett volna mit mérlegelnie a bizottságnak, de nem tette. Régi motoros vagyok, tudom, hogy bizonyos dolgokat nem lehet felvinni a pályára, de van olyan, hogy az ember nem tud felülemelkedni a gondjain. Lukács Bálint beletalált ebbe a területbe. Úgy tűnik, számomra marad az edzés és a lelátó – mintha egy második alapozáson vennék részt. Megkockáztatom: ha nem halasztják el a bajnoki fordulót, az egész talán meg sem történik. Tétmérkőzésen nem futok bele ilyen akcióba, mert ott más az idegállapot, a koncentrációs szint. A múltat nem írhatom át, a felelősséget vállalom. A büntetést viszont akkor is túlzottnak érzem.”
