„Link csaj voltam”

Nem ez a kedvenc sportága, igaz?Nem ez a kedvenc sportága, igaz?

Ilyenkor nem szeretek úszni. Nem is tanítottak soha, amit tudok, azt a felkészülések alatt szedtem össze. Van, amikor összeáll a dolog, olyankor nincs gond, de amikor szétesik a mozgásom, inkább csak szenvedés az egész.

Nagyon várja már a téli alapozás végét?

Érdekes, alapozni viszont szeretek. Kemény munka, de élvezem – azt hiszem, másképp nem is lennék képes végigcsinálni.

Számolja, hányadik kemény felkészülésénél tart?

Várjon csak… Tizenkilenc éve­­s múltam, amikor elkezdtem a szigorúbb alapozásokat, most harminchárom vagyok. Akkor ez a tizennegyedik. Hűha. Ebbe még sosem gondoltam bele.

És még hátravan legalább három.

Ezzel még várjunk…

Nocsak, nem azt mondta korábban, hogy a londoni olimpiáig folytatja?

Persze, ebben a sportágban olimpiától olimpiáig tart az élet. De valójában mindig csak egy évre tervezek, hogy utána mit hoz a sors, még nem tudom. Egyelőre imádom, amit csinálok, nem tudnám elképzelni a napjaimat kajak nélkül. Amíg így lesz, biztosan folytatom.

Új klubjában, a Domino-Honvédban új közösségbe, új edző keze alá került.

Azért nem ismeretlen a csapat, Szabó Gabriellával és Kozák Danutával például eddig is együtt készültem, és remekül elvagyok a lányok között. De ha nem így lenne, akkor függetleníteni tudnám magam a többiektől: az a fontos, hogy a saját feladatomra koncentráljak, és azt a legjobb tudásom szerint elvégezzem, bármilyen hangulat is vesz körül. Ha jó a közösség, az külön öröm, ha pedig nem jó, egy idő után az ember váltani kényszerül.

Akár jól érzi magát, akár nem, közismert, hogy minden edzésen odateszi magát az első perctől az utolsóig.

Nem volt ez mindig így. Egy ideig elég link csaj voltam: elsősorban a társaság, a szórakozás miatt jártam le a vízitelepre, és ha elcsaltunk egy-egy futást, feltétlenül benne voltam a buliban. Aztán amikor úgy döntöttem, a kajakra teszem fel az életem, elhatároztam, hogy komolyan is veszem a dolgot. Ha órákat szánok naponta valamire, akár rendesen is csinálhatom.

Sohasem kerül holtpontra? Egyszer sem érezte úgy, hogy szívesebben emelgetné a bevásárlószatyrot meg a fakanalat, mint a súlyokat az edzőteremben?

Emelgetem én a fakanalat is éppen eleget! De a viccet félretéve azt gondolom, a felkészülésnek ez az időszaka a legfontosabb, ilyenkor alapozzuk meg a jó eredményeket. Tudom, csak akkor lehetek sikeres, akkor érhetem el a céljaimat, ha ilyenkor nem lazítok. Ezt mondogatom akkor is, ha éppen hullámvölgyben vagyok, és mire megbeszélem magammal, mi a helyzet, túl is lendülök a nehézségeken.

Az nem fordul meg a fejében ilyenkor, hogy példát is kell mutatnia a társaknak?

A Honvédnál nemigen. Persze előfordul, hogy rászólok valakire, hogy rendesen húzza a súlyt, de ugyanígy szólnak nekem is. Senki sem veszi zokon az ilyesmit, mindannyian tudjuk, hogy a másik jót akar. Inkább olyankor érzem, hogy felnéznek rám, amikor kisebbekkel találkozom: szaladnak hozzám egy-egy autogramért vagy fényképért, és látom az őszinte lelkesedést, a mosolyt a kicsik arcán. Sosem gondoltam, hogy valamikor majd sokak példaképe lesz belőlem.

Nemcsak önnek van új klubja, a válogatottnak is új a szövetségi kapitánya. Mit szól Storcz Botond kinevezéséhez?

Erősen remélem, hogy Botond végig tudja járni az általa kijelölt utat, valóra tudja váltani elképzeléseit, és abban is nagyon bízom, hogy ezek az elképzelések végül a sportág javát szolgálják majd. Még nem mélyedtem el a válogatási elveiben, de amit eddig hallottam, kíváncsivá tesz: hogy az egyesválogató eredményei alapján állítaná össze a négyes hajókat, érdekes megoldás. Szerintem egy négyes többet jelent, mint hogy egyenként gyorsan tudnak-e lapátolni a tagjai. Nem kell mindenkinek imádni a másik hármat, de fontos a köztük lévő összhang szakmai és emberi szempontból is. Ám egyelőre korai ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hiszen itt van előttünk a válogatott sevillai edzőtáborozása – vasárnap már utazunk.

Mit vár a spanyolországi három héttől?

A legfontosabb, hogy minőségi munkát lehessen végezni. Nézegettem az interneten az időjárás-jelentést, lehet, hogy az első néhány napban esni fog az eső, de sokkal jobb lesz, mint itthon – vége lehetne már a latyakos időnek. Tizenöt-húsz fok lesz, ami igazán optimális, és reméljük, a körülmények is azok lesznek. Igaz, rengetegen leszünk egy tíz kilométeres szakaszra – nemcsak mi, magyarok vagy százan, de más nemzetbeli kajakosok és még evezősök is. Remélem, nem zavarjuk majd egymást.

Mivel az egész válogatott együtt utazik, együtt készülhet majd párostársával, Janics Natasával is.

Örülök, hogy Natasa is velünk lesz, bár még nem megyünk párost, csak az egyesekre koncentrálunk. De annak is eljön majd az ideje, hiszen messze még a kanadai világbajnokság, amely az év legfontosabb versenye – mármint ha benne leszek a csapatban, de bízom benne, hogy így lesz. Ott zárul az idény augusztus 17-én. Azért tudom ilyen pontosan a dátumot, mert megnéztem, hogy itthon leszek-e a budapesti Madonna-koncert idején.

Tényleg ehhez köti a szezon csúcseseményének dátumát?

Miért? Én is járok koncertekre…

Nem úgy értem. Az a furcsa, hogy hónapokon át mindennap órákon át dolgozik, küzd, szenved a világbajnoki címért, egy olyan csúcsért, amelyről még azt sem tudja pontosan, mikor kell meghódítania.

Ez baj? Ilyen vagyok, nekem mindig csak a soron következő feladat lebeg a szemem előtt.

A magánéletben is ilyen? Sosem tekint a távoli jövőbe?

Igen, valahogy így alakult. Talán a kudarcoktól, a meglepetéstől való félelem lehet az oka… Korábban előfordult, hogy előre elterveztem dolgokat, és aztán balul sültek el. Úgyhogy inkább mindig csak a következő lépcsőfokra koncentrálok.

Az élet, úgy tetszik, önt igazolja.

Ha visszatekintek arra, amit eddig elértem, mindenképpen.