Nadal az erősebb

Sok mindenre lehetett számítani, de arra, hogy kettejük közül Federer fárad el, ráadásul fejben, arra nemigen.

Elvégre négy játszmán keresztül sokkal jobban teniszezett, mint ahogyan Nadal ellen általában szokott. Persze hibázott, nem azzal az ellenállhatatlan önbizalommal játszott, amellyel mondjuk az agyonnyert elődöntőben, akadtak furcsa rontásai, apróbb és nagyobb pontatlanságai, de azért gyönyörű megoldásokat is bemutatott tucatszám. Amikor érezte a szerváit, tudott élni a lehetőségeivel, amikor kellett, csodálatos labdameneteket nyert, és amikor arra volt szükség, sokat és bátran rövidített, hogy kifárassza ellenfelét.

Aztán ebbe ő maga fáradt bele.Nem bírta el, hogy szinte tökéletesen kellett volna játszania öt szetten keresztül. Hogy egy pillanatra sem engedhetett ki, mert azonnal nyakán volt a kés. Hogy vért kellett izzadnia minden labdáért, mert a mostani Nadal már régen nem elégszik meg azzal, hogy csak visszakanalazza az ütéseket. Hogy a világelső mer kockáztatni, és lecsap minden apró lehetőségre.

És hogy hiába küldözgeti a spanyolt Federer föl-alá a pályán negyedik órája, ő nemhogy nem fárad el, de még csak vissza sem vesz – legfeljebb néhány kevésbé fontos labdára már nem indul el, vagy lemarad egy-két poénról. Belefér: egy-egy fantasztikus mentéssel vagy elütéssel nyer helyettük kettőt.

Pedig Rafael Nadal minden idők leghosszabb Australian Open-meccsével a lábában érkezett a Roger Federer elleni fináléba, ráadásul kemény pályára, ahol korábban még nem vívtak egymással Grand Slam-döntőt. Nem is játszott hibátlanul, de végig bátran, agresszíven teniszezett, és a végén ő őrölte fel Federert – méghozzá mentálisan.

Az utolsó szettben ugyanis már csak Nadal volt a pályán.

Addig ellenben irtózatos csata dúlt. Az első két játék rögtön fogadósikert hozott, aztán a svájci hiába került brékelőnybe, egy kettős hibája után a spanyol azonnal egyenlített, kicsivel később pedig ő használt ki egy ajándékba kapott bréklabdát, majd 7:5-re megnyerte az első játszmát. A második felvonásra Federer feljavult, ő fordított brékhátrányból, és az utolsó három játékot behúzva 6:3-mal egyenlített. A harmadik szett fogadósiker nélkül, Nadal mesteri védekezésével, majd rövidítésbeli remeklésével (és Federer újabb kettős hibájával) zárult, a negyedik viszont ismét a svájcié lett. 2:2-nél öt bréklabdát is hárított (Nadal addig mind a négy ilyen lehetőségét értékesítette), míg ő maga mindkét fogadóesélyénél tökéletesen koncentrált – 6:3-ra nyert, és a döntő játszma előtt ő tűnt frissebbnek.

Hamar kiderült, ez csak a látszat. Federer ugyanis 1:1 után összezuhant, nem túlzunk, a pályát is alig találta el. Nadal szerváihoz hozzá sem tudott szagolni, és a pontok felét odaajándékozta ellenfelének egy-egy vérlázító hibával. A világelső 5:2, 40–15-nél úgy jutott két meccslabdához, hogy a záró jászmában addig mindössze egy önhibát követett el, míg a svájci tizenhármat. Nadal ugyan az első két bajnoki labdát még kiütötte a pályáról, de a harmadiknál Federer küldött a vonalon túlra egy tenyerest – végleg összeroppant.

A díjátadásnál először beszélni sem tudott, csak sírt. Ő sem hitte volna, hogy így kap majd ki. Rafael Nadal fizikai fölénye sosem volt kétséges, most azonban fejben is erősebb volt nála. Ahogy mindenkinél, lassan már egy éve.

Az Australian Open idei két egyéni győztesének portréja a 20. oldalon