Ellenállhatatlan Serena
Tulajdonképpen lehetett volna rosszabb is.
Elvégre Steffi Graf 6:0, 6:0-ra verte meg Natalja Zverevát az 1988-as Roland Garros fináléjában – mindössze 32 perc alatt. Ehhez képest Dinara Szafina kifejezetten jól tartotta magát, és maratoni, majdnem egyórás küzdelemre késztette ellenfelét, Serena Williamst.
Jó, az első játszmát kicsit elengedte, nem nyert játékot, és második adogatásai után pontot sem tudott szerezni. De a második szettben előbb elvette Serena szerváját, majd – kicsit később – kétszer is sikerült hoznia az adogatójátékát, más kérdés, hogy fogadóként az utolsó nyolc játékban már csak egy pontot szerzett. Végül 6:0, 6:3-ra kapott ki, azaz élete második Grand Slam-fináléját is elveszítette.
„Csak labdaszedő voltam – elnézést kérek a közönségtől a rossz játékért – mondta a találkozó után az orosz, akit a második játszmában már a sírás kerülgetett. – Életemben először játszottam a világelsőségért, míg Serenának már jóval nagyobb a tapasztalata – mindent tökéletesen csinált. Pedig a meccs előtt kiválóan aludtam, nem idegeskedtem, mégis ez lett a vége.”
Hát igen – Serena Williams hibátlan teniszt mutatott be, olyat, amely ellen a csúcsformában lévő Szafinának (vagy bárki másnak) sem igen lett volna ellenszere. Keményen szervált, és egy-két előkészítés után kegyetlenül befejezett minden labdamenetet – összesen hét labdát rontott az egész mérkőzésen… Látszott, rettenetesen koncentrál, de az is, hogy voltaképpen azt csinál, amit akar – egyhuzamban második, Ausztráliában negyedik, összesen pedig tizedik Grand Slam-győzelmét aratta, és okkal szerzi meg hétfőtől a világelsőséget. Az már szinte mellékes, hogy a győzelemért kasszírozott újabb kétmillió ausztrál dollárral ő lett minden idők legtöbbet kereső profi sportolónője.
Jelenlegi játékát (és a női mezőny erejét vagy inkább – hozzá képest – erőtlenségét) elnézve pedig tulajdonképpen csak rajta múlik, meddig marad a csúcson…
