Három a Nadal-igazság?

Végül is semmi különös nem tör tént.

Roger Federer végig úgy játszott, ahogyan a világelsőhöz, a füves borítás királyához illik, Marat Szafin pedig úgy, ahogyan tud: zseniális megoldások mellett hozta a hajmeresztő hibákat. A svájci három szettben nyert – sima ügy.

Ehhez képest egészen jó mérkőzés kerekedett az egykori és a jelenlegi világranglistavezető csatájából, még ha meszsze nem is akkora, mint kettejük 2005-ös Australian Open-elődöntője, ahol Szafin a döntő szettben győzött 9:7-re négy óra és 28 perc után.

A mostani találkozó csak 102 percig tartott, de a kezdésnél úgy tűnt, ennyi ideig sem fog. Szafin már az első adogatójátékát elbukta – ha nagy küzdelemben is –, és miközben Federer láthatóan élvezte, hogy egyhuzamban hatodik wimbledoni fináléjáért szállhat harcba, és az All England Club gyepén megszokott remek játékát mutatta, az orosznak kellett egy kis idő, mire játékba lendült.

Utána azonban nem lehetett rá panasz: végig pariban volt a svájcival, kiválóan szervált, keményen ütött az alapvonalról, és sokszor meg is futtatta Federert, saját adogatójátékaiból kihozta a maximumot. Éppen csak remeklő riválisához nem tudott közelebb kerülni, így 6:3-ra elveszítette az első felvonást.

A másodikban Szafin még jobban teniszezett, a világelső kicsit csökkenő agresszivitását kihasználva már bréklabdája is volt, de amikor igazán kellett volna, nem tudta megtörni ellenfelét. Így aztán csak a rövidítés döntött, amelyben az orosz szokása szerint összezuhant – négy szarvashibányi előnyt pedig Federernek nem érdemes adni egy tiebreakben.

Hogy a harmadik szett több lett puszta formalitásnál, azért viszont Szafin mindenképp dicséretet érdemel: küzdött, ahogy bírt, de nem lehetett esélye. 4:4ig tartotta magát, de a hajrában Federer ismét megbrékelte – meg is nyerte a szettet és vele a meccset is.

A második elődöntő az elsőhöz hasonlóan alakult: a nyitó felvonást Rafael Nadal simán megnyerte Rainer Schüttler ellen, a másodikra azonban a német meglepetésember igencsak magára talált, és hét-nyolc játékon keresztül szemet gyönyörködtető tenisszel lejátszotta a spanyolt a pályáról, még brékelőnybe is került. Ám a játszmáért adogatva sikerült neki is tökéletesen összeomlania, a rövidítésben pedig már esélye sem volt a hullámvölgyből kikecmergő Nadal ellen. A vége aztán már itt is sima volt: Nadal – már csak annyit kiadva magából, amenynyit feltétlenül muszáj – még így is igencsak színvonalas teniszt mutatott be. A harmadik játszmában 6:4-re győzött, és immár egyhuzamban harmadszor játszhat a wimbledoni fináléban – és egyhuzamban harmadszor Roger Federer lesz az ellenfele.

A világelső 66. füves pályás győzelmét arathatja a fináléban, és egyvégtében hatodszor nyerhet Wimbledonban – ez a profi tenisz időszakában, azaz 1968 óta még senkinek sem sikerült. Nadal viszont – aki már tavaly is ötszettes harcra késztette Federert, azóta pedig még jobb teniszező lett – amellett, hogy megszakíthatja riválisa sorozatát, első, nem salakpályás Grand Slam-diadalát arathatja – ezzel végképp lerázva magáról a salakspecialista jelzőt.