Boldog-szomorú ünnep

Még a karzaton is lógtak.

Nem mintha ezzel nagyot mondanánk, hiszen a Statisztika asztalitenisz-csarnokát ismerők pontosan tudják, hogy az emeleti körfolyosó egyébként is a kedvelt meccsnéző helyek egyike a Marczibányi téren – hát még az utolsó bajnoki fordulóban!

Az „utolsó” szót pedig ezúttal tessék nyugodtan szó szerint érteni.

A 25-szörös BEK-győztes, már tudjuk, jövőre nem indít csapatot a felnőttmezőnyben, azaz Póta Georgina, Fazekas Mária és Li Bin biztosan távozik, és egyelőre az egész klub jövője is bizonytalan. Valószínű volt, hogy ha a Stat legyőzi a címvédő Postás-Diegót az Extraliga utolsó fordulójának pénteki öszszecsapásán, a negyvenedik, de jó időre biztosan az utolsó bajnoki elsőségnek örülhetnek a legendás egyesületnél.

Jöttek is szép számmal a boldogszomorú alkalomra készülődve a Statisztika-család tagjai a legfiatalabbaktól a régi nagyokig. Utóbbiak az előbbiek miatt aggódtak (a kicsiknek hiányozni fog, hogy nem pingpongozhatnak együtt nap mint nap a példaképekkel), no meg két labdamenet között felelevenítették a közös meccseket, és hogy milyen volt, amikor évtizedekkel ezelőtt még könyökvédős zakós KSH-dolgozók sora ünnepelte a számok embereitől szokatlan lelkesedéssel a bajnoki címeket. De eljöttek mások is a sportág barátai közül, az újdonsült olimpikon Jakab Jánostól és a többi Lombard-BVSC-s férfibajnoktól névrokonáig, az ország – legalábbis hangerő tekintetébenmindenképp – legnagyobb pingpongdrukkeréig, Jakab Ervinig. Ezúttal a Statot 54 éve minden létező minőségben irányító Ormai László is végignézte a finálét, pedig néhány éve ez már nem szokása – inkább kerüli az izgalmakat.

Sokáig úgy tűnt, most nem kell aggódnia. Játékosai hihetetlenül koncentrálva, pontosan, erőteljesen játszottak, míg a Postás udvarias vendégnek bizonyult. 4:0-s hazai előny után nyert először meccset Lovas Petra révén a zuglói csapat (pedig Fazekasnak már szinte kezében volt az az összecsapás is), majd Póta Georgina is majdnem elszórta kétszettes előnyét Éllő Viviennel szemben – hiába, kezdték megérezni az események súlyát a hazai hölgyek. De aztán Li Bin – ki hitte volna, hogy ő lesz a nap hőse?

– legyőzte Kertait, és megkezdhetteaz ünneplést a Statisztika-család. Egy-két könnycsepp is kicsordult a tévékamerák előtt a főszereplők szeméből, aztán egykori és mostani bajnokok még egyszer összeálltak egy közös fotóra – ki tudja, mikor fényképezkedhetnek így legközelebb?

„Eddig igyekeztünk nem belegondolni, hogy ez volt az utolsó meccs, nem beszéltünk róla, de amikor csütörtökön láttam, hogy hat eggyel lett férfibajnok a BVSC, tudtam, mi is nyerünk, és hogy ilyen arányban. Egyszerűen csak megéreztem” – árulta el Fazekas. Póta ugyancsak elgondolkozott a múlton.

„Egyszerre vagyok boldog és szomorú, elvégre tizennyolc év után hagyom itt a Statisztikát, minden ideköt. Mindannyian tudtuk, menynyire fontos ez a meccs, és odatettük magunkat. Buzdítottuk, lelkesítettük egymást – ez a hangulat, ez a közösség nagyon hiányzik majd.”

De azért senki sem szomorkodott sokáig. Elvégre már kinyitották az első pezsgősüvegeket a csarnok konyhájában.

Együtt ünnepelt a család.