Csoda, szép kilátással

Zwickl Dániel magába roskadva ült egy széken. Pingpongszövetségi alkalmazottak – elnöktől a masszőrig – és csapattársak igyekeztek vigasztalni, el kellett azonban telnie vagy tíz percnek, mire elmosolyodott. Pedig nem vallott szégyent a körcsarnokbeli olimpiai világselejtezőn: karnyújtásnyira volt a pekingi kvótától, ám kicsúszott a kezéből.

Reggel óriási csatában verte a román Constantin Ciotit (110. a világranglistán), aki egy évtized óta számít a mumusának. Délután már a legjobb 16 közé kerülésért, és a szinte biztos kvótáért játszhatott az olasz Mihai Bobocica (138.) ellen, akinek olasz szövetségi edzőként Bátorfi Csilla osztogatta a tanácsokat. A kilencszeres Európabajnok zseni jó tippeket adhatott, mert tanítványa hiába került 2:1-es és 10–8-as hátrányba, öt szettlabdát hárítva egyenlített, amitől szinte transzba került. Zwicklt (134.) megfogta az elszalasztott lehetőség, nem tudott kikászálódni a gödörből – veszített, majd délután – a 17–32. helyért – egyből búcsúzott. „Úgy látszik, még nem vagyok elég érett az olimpiához” – kesergett.

Pázsy Ferenc (115.) már délelőtt megjárta ezt a stációt, 4:1-re kikapott az egyiptomi Ahmed Ali Szalehtől (148.).

„Nem tudom miért, reggel nem sikerült a ragasztás, emiatt nagyon lassú volt az ütőm – magyarázta Pázsy. – Alig tudtam beütni a ziccereket. Bosszantó, de nincs mit tenni. Azután már nyugodtan játszhattam – gondoltam, amíg itt a közönség, szeretnék nekik örömet szerezni.”

Hogy legyen mit ünnepelni szombat délután, arról Jakab János gondoskodott. Előbb a norvég Geir Erlandsent (113.) verte meg remekül játszva a hajrában. Az sem zavarta meg, hogy a szigorú osztrák bíró minduntalan belekötött a szervájába („Szerinte nem függőlegesen dobtam fel a labdát, de nem bántam, gondoltam, majd egy másik szervával verem meg a norvégot” – mondta

mosolyogva), így délután már a szinte biztos kvótáért vívhatott. Sikerrel: a tajvani Phuchang Sanguansin (299.) csak időnként tudta megnehezíteni a dolgát, így az ötödik szett után boldogan szökhetett a levegőbe – a nem hivatalos számítás szerint majdnem biztosan ott lehet Pekingben!

„Igyekeztem nem gondolni erre, csak az utolsó szettben, nyolcpontos előnynél hallottam az olimpia hívó szavát – veszítettem is három poént. Aztán időt kértünk, és gyorsan összekaptam magam – nagyon boldog vagyok” – örült Jakab, aki bár a nyolc közé már nem jutott be, így is 1996 óta az első magyar férfi olimpiai résztvevő lehet.