„Még egy év kellene” – sóhajtott Harczi Zsolt, a férfi asztaliteniszezők szövetségi kapitánya. Két ifjú játékosa, Jakab János és Zwickl Dániel – akiknek a fejlődésével egyébként tökéletesen elégedett – jóval nagyobb eséllyel pályázna az ötkarikás részvételre a budapesti világselejtezőn még egy esztendő rutinjával a hátuk mögött. „Négy év múlvaLondonban már mindkettő ott lesz” – ígérte a kapitány, aki maga
is volt olimpikon, 1988-ban Szöulban. Azóta csak egyszer, 1996ban volt magyar férfi játékos a játékokon (Németh Károly és Bátorfi Zoltán), de a rossz sorozat már biztosan nem tart sokáig. Sőt akár már az idén augusztusban megszakadhat. A négy éve éppen a Körcsarnokban ifjúsági Európa-bajnok Jakab János, az ötszörös serdülő Eb-győztes Zwickl Dániel és a rutinos Pázsy Ferenc ugyanis egyaránt kvótát szerezhet a hét végén, mindhárman képesek ugyanis arra, hogy bárkit legyőzzenek a mezőnyből a világranglista-17. román Adrian Crisantól a nem is jegyzett ugandai Migadde Jacksonig. Persze ettől még nagy bravúr lenne bármelyiküktől, ha kivívnák az olimpiai szereplés jogát. Vannak ugyanis erős ellenfelek szép számmal. Az azonban a mieink malmára hajthatja a vizet, hogy a klasszisok közül többen elmúltak 35 évesek, azaz minden bizonnyal utolsó olimpiájukért szállnak harcba. A belga vb-ezüstérmes Jean-Michel Saive (25.) – aki mellesleg 0.25 ranglistaponttal maradt le arról, hogy egyenes ágon kvótát szerezzen – például hatodik ötkarikás részvételéért hajt, de az olimpiai 4. cseh Petr Korbel (38.) vagy a párosban vb-3. francia Damien Eloi (47.) is elmúlt már 35 esztendős. A tét tehát elsősorban őket nyomaszthatja majd, bár az, hogy legalább tíz kvóta gazdára talál, kicsit megkönnyíti mindenki helyzetét.
A csoportkörben azonban még verhető riválisok várnak a mieinkre, akiknek így az elsőség – ezzel a legjobb 40 közé jutás – a céljuk. Onnantól pedig már bármi megtörténhet.
A magyaroknak emellett a szurkolás is sokat segíthet, így aztán érdemes lesz kilátogatni a Körcsarnokba – már csak azért is, mert a viadalra ingyenes a belépés, Pázsy Ferenc pedig már tíz órakor asztalhoz áll.