Páratlan ez a páros!

Mivel nőtt a TEVA-VasasPlaket a hazai mezőny fölé?Mivel nőtt a TEVA-VasasPlaket a hazai mezőny fölé?

Földi László: Talán azzal, hogy amikor a legjobban kellett, helyén volt az eszünk. A legnehezebb utat jártuk be, hiszen az alapszakasz negyedik helyéről nyertük meg az aranyérmet. Ez azt jelentette, hogy a Domino, majd az Eger is kedvezőbb helyzetből várta ellenünk a meccseket. Elcsépelt magyarázat, de tényleg igazi csapat voltunk. Az ellenfelek sokat hangoztatták, hogy a Vasasnak rövidebb a kispadja, ennek ellenére mindig sikerült valakit előhúznunk a cilinderből, akire nem számítottak a vetélytársak. Mátyás Zoli a Kőér utcában zilálta szét a Dominót, péntek este Katonás Gergő tette fel az i-re a pontot. Ehhez persze kellett a meghatározó egyéniségek kivételes tudása, nem véletlen, hogy ők a sztárjátékosok.

Méhes Jenő: Szükség volt egy olyan edzőre is, aki hiteles a játékosok szemében. Aki nemcsak kéri a srácoktól, hogy tegyék ki a szívüket, hanem ha kell, maga is megteszi ezt. Sokan egyenlőségjelet tesznek a profizmus és a pénz közé, pedig ez hülyeség! Az igazi profizmusban igenis van szerepük az érzelmeknek, ez emeli a tettek értékét!

Ezt bizonyítja az is, hogy a korábban emlegetett hideg fejű profik már régen messze járnak Angyalföldtől anélkül, hogy bajnokként emlékeznének rájuk. Ön viszont mindig hű maradt a klubhoz. Amikor arra volt szükség, utánpótlásedzőként, máskor intézőként. Megköszönik önnek ezt a kitartást, hogy azt ne mondjam, a klub iránti alázatot?

F. L.: Erről nem szoktunk beszélni, de nem is kell. Én így tanultam, ez belőlem fakad, és ami magától értetődő, azt nem is kell magyarázni.

Ez nagyon szép, de az edzői szakma hol ide, hol oda szólítja az embert, azonban egyszerűen nem tudom el képzelni, hogy ön más klub edzője legyen, vagy hogy Méhes Jenő mondjuk a jövőben az OSC szakosztály-igazgatójaként keresné a kenyerét.

M. J.: Én sem, nekem csak a csodálatos olaszországi éveim alatt volt másik egyesületem. Ráadásul akkor is piros-kék…

F. L.: Csaknem harminc éve kerültem ide, lehetetlennek érzem, hogy máshol dolgozzam. Ráadásul most, az öröm perceiben és amikor újabb feladat vár, nem is akarok rágondolni.

A jövő héten a legrangosabb európai kupasorozat négyes döntőjében vitézkedhet majd a Vasas. Huszonnégy esztendeje megnyerték a BEK-et, azt a fantasztikus sikert is együtt élték meg, igaz, még játékosként.

F. L.: Akkor más lebonyolítás volt érvényben, oda-vissza alapon játszottuk a finálét a kor sztárcsapatával, a szovjet CSZKVMF Moszkvával. A kinti összecsapáson részleges izomszakadást szenvedtem, de a visszavágóra már összedrótoztak, így részese lehetettem a 10–5-ös itthoni diadalnak.

M. J.: Azt egyszerűen nem lehet elfelejteni! Egyrészt, mert Moszkvában igazi téli időjárás uralkodott, 24 fokot mutattak a hőmérők – mínuszban. Másrészt mert edzőnk, Rusorán Peti azzal bízott meg, hogy próbáljam meg semlegesíteni a nagy Alekszandr Kabanovot. Úgy küldött a medencébe, tisztában van vele, hogy a szovjet ász százszor olyan jó játékos, mint én, csak arra kér, hogy ezt ne azon a bizonyos estén bizonyítsa be!

Sokaknak az a meggyőződésük, hogy a magyar bajnok már a final fourba jutással megtette, ami elvárható tőle.

M. J.: Ez igaz is, de a Vasas egy mérkőzésen képes legyőzni a világ bármelyik együttesét. És itt – a lebonyolítás szerint – csak egyszer kell megvívni mindenkivel.

F. L.: Tisztában vagyok vele, őrületesen nehéz időszakon vannak túl a srácok, de ennek tudatában dolgoztak az idény kezdetétől. A tények azt bizonyítják, jól felkészültünk lelkileg és fizikailag is. Az Euroliga négyes döntőjében szintén a fej dönt el mindent. Mint a magyar bajnoki fináléban!