Álomdöntő a franciákkal

Élete talán legjobb formájában játszotta végig az őszt Pálinger Katalin. A légiósként eltöltött két szezon, azaz Koppenhága és Ljubljana után a kapus hazatért Győrbe, ahol még kiforrottabb kézilabdázó lett. Pedig a balul sikerült, súlyos sérülést hozó 2005–2006-os dániai szezon után a szlovén bajnoknál kifejezetten jól érezte magát a válogatott csapatkapitánya. Ám mint többször elmondta, a Krim Ljubljanánál hiányoztak neki a bajnoki rangadók, kevés volt kizárólag a Bajnokok Ligájában bizonyítani. Az elmúlt hónapok minden tekintetben őt igazolták, hiszen az Audi ETO-nál remekül kiegészítik egymást válogatottbeli váltótársával, Herr Orsolyával. A klasszis kapus még tinédzserként mutatkozott be a válogatottban, s huszadik születésnapját stílszerűen az 1998-as hollandiai Eb-n ünnepelte. Aztán a sors úgy hozta, hogy már itt főszereplővé kellett válnia, hiszen az első számú kapuvédő, Farkas Andrea megsérült. Így az osztrákok elleni bronzmeccset egyedül védte végig, méghozzá hibátlanul. A sikeres debütálás óta nem hiányzott egyetlen világversenyről sem; alapember volt Mocsai Lajos és Kiss Szilárd válogatottjában, s természetesen megkérdőjelezhetetlen a helye Németh András keretében is. Világbajnoki bronz- és ezüstérem már van a vitrinjében, az arany még hiányzik… „Jó az esélyünk arra, hogy sikert érjük el a vébén – mondta Pálinger Katalin. – Ugyanakkor nem feledhetjük el, hogy az utóbbi évek legerősebb versenye vár ránk. Sok csapat szeretne a dobogó tetején állni, hiszen a dicsőség további hozama az lenne, hogy nem kellene olimpiai selejtezőt vívnia. Szívesen játszanék világbajnoki döntőt a franciákkal, de elképzelhetőnek tartom, hogy az oroszok, a norvégok vagy a románok is odaérnek a négy közé.”