Tudathasadásos állapot

Remek, 2–1-es győzelemmel kezdett Palicson a 14. alkalommal megrendezett hatcsapatos Vilotics-kupán az U19es válogatott (Sisa Tibor csapata Bulgáriával és Izraellel került egy csoportba, a két rivális 1–1-es döntetlent játszott egymással). A magyar együttesben megannyi, külföldön szereplő tehetség lépett pályára – a mieink a Balikó Milán – Szekeres Adrián, Debreceni András, Lengyel Dániel, Kádár Tamás – Gál András (Simon Ádám), Busai Attila – Dudás Ádám (Nikházi Márk), Koman Vladimir, Nagy Olivér (Szolnoki Péter), Simon András (Faggyas Milán) összeállításban szerepeltek –, és e remek erőkből álló gárda többek között a csapatkapitány, Koman Vladimir jó játékának köszönhetően nyert Bulgária ellen.

S ha már Koman Vadimir...

Az elmúlt hetekben az volt a kérdés: magyar vagy ukrán az olasz Sampdoria légiósa? A játékos azóta, amióta szóba került a neve Várhidi Péter szövetségi kapitánynál a magyar A-válogatott kerethirdetése kapcsán, nem válaszol erre a kérdésre. A palicsi találkozó után erről (is) beszélgettünk vele.

Gratulálunk a teljesítményéhez.

Köszönöm, de ez a csapat diadala volt – mondta a 7-es számú magyar címeres mezben feszítő Koman Vladimir. – Örülök, hogy itt lehetek ebben a csapatban.

Jó ezt hallani, hiszen sokan arról beszéltek, nem is akar a magyar válogatottban futballozni.

Ehhez a korosztályhoz mindig szívesen jövök haza, hiszen ezekkel a srácokkal nőttem fel, nagyon jó barátok vagyunk, ez a csapat fontos nekem. Sisa Tibor hívott, és én örömmel jöttem.

Állítólag Várhidi Péter is hívná, csak nem éri el önt.

Ez a téma most nem érdekel engem.

De a szurkolókat igen: itt a remek lehetőség, úgyhogy elmondhatja: az ukrán vagy a magyar A-válogatottban kíván szerepelni?

A válaszom egyértelmű: ukrán vagyok! Várom az ukrán szövetségből Oleg Blohin meghívóját. Az ukrán válogatotthoz hívtak, ott játszom majd, mert Ukrajnában születtem, és ukránnak érzem magam.

Furcsa ezt hallani, amikor itt áll előttem magyar válogatott mezben, pirosfehér-zöld csapatkapitányi szalaggal a karján...

Tudom, hogy ez indulatokat kavar majd, de így döntöttem.

Lapunknak korábban az ukrán szövetség illetékesei azt mondták, nem tudnak önről.

Hallottam erről, és miután édesapám jól ismeri Oleg Blohint, nehezen hiszem el, hogy ne tudnának rólam.

Ha ukrán, miért játszik a magyar U19-es csapatban?

Már mondtam: ebben az együttesben nőttem fel, itt nagyon jól érzem magam a barátaim között, és ha hívnak, jövök.

Meddig vár az ukránok meghívójára? És mi történik, ha nem hívják?

Egy ideig még türelmes leszek, nem hiszem, hogy kapkodnom kellene. De mondok valamit: hívnak engem az ukránok, nem is olyan sokára.

És ha nem?

Ha nem, akkor az új helyzet. De biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megkeresnek.