FTC – süllyesztő

„Ide jutottunk!” – sóhajtott a stadionban körbenézve Bánki József, a Fradi korábbi kiválósága.

Hát, ide...

Mit lehet erre mondani?

Még a tavaly nyári lelkesedés is jócskán megkopott, a bérletvásárlási láz, a telt ház ismét szép emlékké szelídült az Üllői úton, most csak alig néhány ezren hisznek a csodában. Hatalmas transzparens is feszült a kerítésen: „Egész tavasszal szembeköptetek bennünket! Szégyelljétek magatokat! Bízzunk a szerencsében...”

Keresetlen szavak: meg is magyarázzák, miért nem volt még csak fél ház sem a Baktalórántháza elleni, sorsdöntő mérkőzésen. Az utolsó szalmaszál a Fradi számára, hogy legyőzze a szabolcsi csapatot, a Nyíregyháza pedig otthon ne nyerjen a Vecsés ellen – a többséget joggal sokkolhatta, hogy a csapat, amely végig azt hangoztatta, az élvonalban lenne a helye, a szerencséhez kénytelen fohászkodni, ha a pályán elért eredményeivel vissza szeretne oda kerülni...

A csekély hit is megcsappant a meccs 12. percében: egyszerre többtucatnyi mobiltelefon csörrent meg a hírrel: vezet a Nyíregyháza. A Fradinak addig még egy helyzete sem volt, hiába játszott fölényben. Percekig nyomasztó csönd telepedett a nézőtérre, amelyet aztán dühös fütty váltott fel.

A szünetet Sápi Csaba majdnem megmentette a várható tüntetéstől: megette Nagy József műesését, és tizenegyest ítélt a Ferencváros javára. Lipcsei Péter futott a labdának, és a jobb kapufát találta telibe.

Ennyit a várva várt szerencséről.

A mérkőzésre amúgy nem érdemes sok szót vesztegetni: az lett volna a csoda, ha az utolsó húsz percben gól születik.

Tíz perccel a lefújás előtt három petárda repült a vendégek tizenhatosának környékére, ezeket később újabbak követték, állt a játék, amíg sikerült eloltani őket. Egyre többen másztak fel a kerítés tetejére, a legveszélyesebbnek tűnő szektorok elé rengeteg biztonsági őr vonult, szerencsére feleslegesen. Senki sem ugrott be, és amikor Sápi Csaba lefújta a meccset, mindenki azt kiabálta, hogy „Gyertek ide!”, de a játékosokat másodpercek alatt elnyelte a biztonságos öltöző.

A székházban nyomott volt a hangulat.

Nem csoda: a tavalyi kizárás után most „saját jogon” is NB IIes lett a Fradi. Kint összegyűltek néhány százan, és akkor, amikor egy-két sörös és pezsgős üveg a kordon mögé repült, a rendőrök leszorították a tömeget az aluljáróba, amely hamarosan a Népligetnél bukkant fel. Igazi türelemjáték kezdődött: csak ki kellett várni, az elkeseredett drukkerek mikor unják meg, és mennek haza (nem unták meg, és így végül aztán a biztonságiak kísérték a játékosokat a zárt parkolóban lévő autókhoz). Negyed tízkor már csak néhányan lézengtek a Népliget környékén. Valaki megjegyezte, már a balhék sem a régiek.