Újpesten a foci most az öltözőben maradt

Két, az utóbbi időben jó teljesít ményt nyújtó csapat találkozott a Megyeri úton, így a szurkolók joggal bíztak abban, hogy érdekes mérkőzésnek lehetnek szemtanúi.

Az első félidő azonban egy pillanatig sem igazolta a várakozást.

Úgy tűnt, az Újpestet megzavarta, hogy a kaposvári vezetőedző, Prukner László meglepően bátor módon csak három védőt rendelt hátra, és ugyancsak három futballistát küldött előre a csatársorba. Ezzel ugyanis a vendég somogyiak magabiztosan tartották a labdát, és mert a lilák igencsak lassan, körülményesen szövögették akcióikat, a szélső középpályások a vonal mellett hátrazárkózva segítették a védelmet. A szurkolók így hát jobbára csak bosszankodtak, akkor lett valamiféle „hangulat” a stadionban, amikor Kovács Zoltánnak vérezni kezdett a feje, s csinos kötéssel térhetett vissza a pályára.

Az utolsó tíz percben valamivel paprikásabb lett a légkör, de az iram még így is bántóan lassú maradt, és igazán nagy helyzetet egyik csapat sem tudott kidolgozni.

Élénken kezdte a második félidőt az Újpest, néhány percig lendületes támadásokkal próbált helyzetbe kerülni, de a nekibuzdulás nem tartott sokáig. Az iram visszaállt kocogósra, és időnként úgy tűnt, a kiesés ellen harcoló Kaposvár játékában sokkal több az ötlet, sőt, amikor a zöldek a szögletzászló közelében hosszasan cicáztak a lila-fehérek védőivel, a harmadik sarokkal adott passznál néhány hazai szurkoló is tapsra ragadtatta magát.

Cserékkel próbálta frissíteni csapatát Urbányi István, de a gárda ezen az estén igencsak tompán muzsikált, és ha a vendégek elhiszik, hogy győzhetnek a Megyeri úton, akkor könnyedén elvihették volna mind a három pontot.

A csapnivaló mérkőzés lefújása után az újpesti játékosok heves vitába keveredtek a kaposvári kispadon ülőkkel, de aztán a szócsata is lecsillapodott – mennyivel jobb lett volna azt látni, hogy a pályán energikusak a küzdő felek, ám ezen a meccsen a foci az öltözőben maradt…