Magával ragadó formula

„Giancarlo, Giancarlo!” – sikíto zik az olasz pilótát meglátván a fanatikus autogramgyűjtő-had szombat reggel kilenc után a Crown Hotel kordonnal elzárt területe mögül. Megérkezve az ausztrál metropolisba, rögvest a sűrűjébe csöppenünk. Igen, igen, kezdődhetnek itt a 12. FINA-világbajnokság úszóversenynapjai Phlepsszel, Hackettel, Hoogenbanddal, Manaudouval vagy éppen a mi Cseh Lacinkkal napok múlva, vízilabdázhat hétfőtől az egész világ egy medencében, a Formula–1gyel semmi sem veheti fel a harcot. A helyiek büszkék, persze, hogy büszkék a vizes vb rendezésére, az Australian Open egyenesen a szívük csücske, az F1 azonban más kategória. Itt is. Az utcákat ellepik a szurkolók, békésen sörözget egymással az Alonso-mezes fiatalember räikkönenes társával, lobogók itt, zászlók amott, őrült méhkas az egész.

Még a sportágat tisztes távolból figyelemmel követő ember is ámulatba esik – hát hogy a csudába ne esne, amikor az úszó-vb akkreditációjának helyszínét keresve egyszer csak azon kapja magát, hogy tőle alig egy méterre áll az addig csak televízióban látott olasz sztár?!

A vurstli aztán beindul. Giancarlo Fisichellát néhány aláírás után egy szédületesen izgalmas Renault fuvarozza el, ám néhány másodperc múlva a Ferrari igazgatója, Jean Todt lép ki az ajtón. Az őt fogadó üdvrivalgás hatványozottan nagyobb, mint a termete (a tévében is kicsinek tűnt, de hozzá közel állva…), nagy kár, hogy néhány integetésen kívül nem sokat tesz a közért. Sok szerencséje azonban nincs, hiszen a hotelből a Power Streetre hajtva azonnal pirosat kap a lámpánál. Ki tudja, talán nem véletlen… Vagy ötvenen rohanják meg a nagy melegben lehúzott ablakkal induló luxusautót, kamerák, fényképezőgépek, papírok tömkelege Todt úr arcába – állítólag ez a normális…

Mindazonáltal amint Felipe Massa feltűnik a színen (micsoda sztárparádéba csöppentünk, te jó ég?!), a vezérre már senki sem kíváncsi. Már csak azért sem, mert a brazil elképesztő figura. A nagy haddelhaddot a jelek szerint most megunó biztonságiaknak ő szól, hogy hagyják a népet, néhány közös fotó, néhány percnyi szóváltás belefér az életébe („Nagyon vártam már a pillanatot, hogy elkezdődjön az idény, drukkoljatok!” – a tumultusban ennyit sikerül elcsípni), szimpatikus, sztárallűröktől mentes a viselkedése. Aztán persze ő is elhajt, micsoda különbség, neki esze ágában sincs más kezébe adni a volánt, az Alfa Romeót ő vezeti az Albert Parkba.

Úgy tízpercnyi hiábavaló várakozás (a többiek, már aki itt pihent, mint kiderül, a hátsó bejáraton mentek el), majd az úszóvb akkreditációs kártyájának sikeres felvétele után irány az 5303 méter hosszú pálya. Térkép sem kell hozzá, elég csak a tömeg után gyalogolni. Azt talán mondani sem kell, hogy a többlépcsős beléptetés drákói szigorral történik, de megéri a sok várakozás. A park szép, valódi dzsemborihangulat uralkodik benne, olyan az egész, mintha a régi Diákszigeten lenne az ember. A fűben fekve, a hasukat napoztatva várják az edzések kezdetét, ételt, italt, mindenféle ereklyét áruló bódék sorfala csábítja pénzköltésre még a gyanútlan kíváncsiskodót is – hát még a kedvencekért mindenhová elutazó rajongót!

A tréning, majd az időmérő a szakmai szempontokat leszámítva – már elnézést a sok ezer igazi F1-őrülttől – nem nagy szám, no persze ilyen lélegzetelállítóan gyorsuló autókat ily közel látni önmagában is pazar élmény. No de ami az edzés után az úgynevezett paddockban van! Nehéz rá szavakat találni. Hogy is lehetne, amikor az egyik füllel Ralf Schumachert, a másikkal Flavio Briatorét hallgatva szemben éppen a mosolygós Alonso érkezik, amikor egy társaságban fagylaltozhat az ember Rubens Barrichellóval, ihat meg egy gyümölcslét a láthatóan kimerült, de roppant boldog Lewis Hamiltonnal, vagy éppen a szeme előtt tolják el azokat a hatalmas méretű gumikat, amelyekkel percekkel ezelőtt az urak száguldoztak. A legközvetlenebb itt is Massa, akinek esze ágában sincs bánatában bemenni a boxba. No jó, ott a másik ferraris, Räikkönen ünneplését látná, ami csapattárs ide vagy oda, nem biztos, hogy most a legjobb érzés lenne…

Délután már csend honol a parkban, nem úgy a belvárosban, ahol hajnalig tartó fieszta veszi kezdetét. Sajátos életforma. Meg lehet(ne) szokni…