„Engem lehet bántani, a Fradit hagyják békén!”

Dámosy Zsolt viszonylagos nyugalmat hozott a csőd közeli helyzetben lévő Ferencváros életébe. De az FTC elnöke így is a kritikák kereszttüzében van, a fejére olvassák, hogy csak újabb hitelekből gazdálkodik, hogy nem képes igazi tulajdonost találni, hogy nem ül tárgyalóasztalhoz Rácz Gáborral, Borisz Abramoviccsal és az ördöggel sem…

– Ha negatív szenzációként tálaltuk többször is, hogy hosszú ideig nem fizettek senkinek a Ferencvárosban, most úgy illik, hogy leírjuk: pénz állt a házhoz. Utaltak játékosnak, edzőnek, gondnoknak, pályamunkásnak.
– Az új év első munkanapjától kezdve utaltunk mindenkinek – mondta Dámosy Zsolt. – Van labdarúgó, akinek már egyáltalán nem tartozunk, de akad olyan is, mint például Lipcsei Péter, akinek két-három éves elmaradását természetesen most nem tudtuk egy összegben rendezni.

– Akkor most megnyugodtak a kedélyek?
– Ez a legfontosabb: a nyugalom. Négy hónapja állok a klub élén, s egyre inkább érzem, volt értelme annak a munkának, amelyet eddig elvégeztünk. Persze a helyzet alapjában nem változott, hosszú távon csak külső tőke mentheti meg a Ferencvárost. Ez a pénz kétféleképpen juthat hozzánk: egyrészt, ha eladjuk a labdarúgócsapatot üzemeltető zrt.-t, másrészt, ha realizálódik a sokat emlegetett ingatlan értékesítése.

– Mennyit érhet most a FTC Zrt.?
– Most egymilliárdot érhet a cég. Ez természetesen eszmei érték, de ha azt vesszük, hogy Várszegi Gábor öt évvel ezelőtt 2.4 milliárdot fizetett ki, akkor ez az egymilliárd reális érték.

– Utalnak fizetést februárban, márciusban, áprilisban?
– Megvan a pénz ahhoz, hogy a futballcsapat végigjátssza a tavaszt. Remélem, ez is kellő hangsúlyt kap az önök lapjában, mert azt nem győzték megírni, amikor nem fizettünk, s megvádoltak azzal, hogy mellébeszélek, ködösítek, hazudok, hogy már nincs is konzorcium, és nincs is pénz.

– Elnézést, nem mi vádoltuk meg, vélhetően a lapban nyilatkozókra gondolt… Nehezen viseli a kritikát?
– A kritikát elfogadom, csak az elvtelen támadásokat viselem nehezen. Megkérdezte például önök közül valaki Jakabházy Lászlót, hol van az a háromszázmillió forint, amelyet állítólag Rácz Gábor ügyvédi letétbe helyezett? Merthogy ezt olvastam ezeken a hasábokon.

– Megkérdeztük volna, de az ügyvéd nem adhatott felvilágosítást. Tárgyalt egyáltalán Rácz Gáborral?
– Nem tárgyaltunk, de tudom, az ő nevében különböző emberek nyilatkoztak összevissza, mint az imént említett Jakabházy László. Az ajtóm továbbra is nyitva áll mindenki előtt, aki pénzt áldozna a Ferencvárosra. Hívják Rácz Gábornak, Muszbek Mihálynak vagy Borisz Abramovicsnak. Azért is magyarázkodnom kellett, hogy nem kerestem meg a Budapeste érkező Abramovics urat. Hát menjek oda minden elegáns budapesti szállodába, üljek le a hallban, és ha előbukkan egy jól öltözött, szivarozó úr, kérdezzem meg tőle, bocsánat, nem venné meg a Fradit?

– Muszbek Mihály például kész tervvel kereste fel önt.
– Jövő hét kedden tárgyalja meg az elnökség Muszbek úr beadványát. Zseniális munka, rengeteg hasznos, megfontolandó ötlet van benne, de véleményem szerint nehezen valósítható meg.

– Tudja, sokan várják, mikor durran ki a Dámosy-lufi.
– A lufi kifejezést én használtam az álbefektetőkre. Volt belőlük bőven, én sohasem akartam előállni „Celladam-szerű” mesékkel. Még egyszer mondom, engem lehet bántani, a Fradit hagyják békén!

---- A ---- D