„Hiába a rossz forma, mi vagyunk a jobbak”

Az elmúlt két évben sérülései miatt szinte alig játszott Ole Gunnar Solskjaer. A Manchester United légiósa térdproblémákkal küszködött, hónapokon át volt kénytelen rehabilitációs edzéseken részt venni, ám a 33 éves futballistában mégsem vetődött fel egyszer sem a visszavonulás gondolata. Solskjaer összeszorított fogakkal tűrt, és ez év augusztus 23-án, több mint háromévnyi szünetet követően ismét eredményes volt a Premier League-ben. A norvég játékos a 3–0-ra megnyert bajnoki mérkőzés 90. percében lőtt gólt újra a Manchester United szerelésében a Charlton ellen. A szombati, Magyarország elleni Európa-bajnoki selejtezőn minden bizonnyal John Carew-val az oldalán rohamozó csatár a Ferihegyi repülőtéren sem hazudtolta meg önmagát, szerényen és önbizalommal telve nyilatkozott.

– Milyen érzés volt ilyen hosszú idő után ismét gólt lőni a Manchester United színeiben?
– Nehéz erre szavakat találni – töprengett el az Old Trafford egyik kedvence. – Rendkívül hosszú ideig bajlódtam a sérülésemmel, ám mindvégig tisztában voltam vele, hogy egyszer újra eljön az idő, amikor a kapuba találok majd. Felemelő érzés volt. Már alig emlékeztem egyébként rá, milyen az, amikor az ember gólt lő.

– És arra emlékszik még, hogy négy évvel ezelőtt Bajnokok Ligája-selejtezőn a Zalaegerszeg ellen lépett pályára Budapesten?
– Csak foszlányaim vannak arról a találkozóról, de néhány momentuma azért még most is beugrik. Az például teljesen előttem van, hogy a budapesti visszavágót követően Manchesterben én is gólt lőttem a magyar csapatnak. A góljaimat ugyanis nehezen felejtem.

– Sérülése teljesen rendben van most már?
– Már majdnem elfelejtettem, hogy sérült voltam.

– Igaz az, hogy tartanak a magyar válogatottól?
– Ez így ebben a formában azért túlzás, ám tény, az utóbbi néhány mérkőzésünkön jóval tudásunk alatt játszottunk.

– Mennyit tud a magyar csapatról? Azzal például tisztában van, hogy formálódó társaságról van szó?
– Természetesen tudok róla, hogy új együttes van kialakulóban, és hogy vendéglátóink Bozsik Péter személyében új szövetségi kapitánnyal vágnak neki az Európa-bajnoki selejtezőknek. Hallottam, hogy legutóbb Ausztriában nyertek 2–1-re a magyarok, ezért tiszteljük is a csapatukat, de azért higgye el, hiába a magyarok szép eredménye és hiába a rossz formánk, mi vagyunk a jobbak. ---- Csütörtök este esős idő fogadta az oslói járatról lekászálódó norvég válogatott futballistáit a Ferihegyi repülőtéren, és egyelőre csak bízhatunk benne, hogy távozásukkor a hangulatuk is hasonlóan borús lesz, mint a tegnapi időjárás volt. A norvég válogatottat nem várták túl sokan a reptéren, egy 8-10 fős társaság így is komoly feltűnést keltett, megközelítőleg ötméteres „Vili végre itthon!” transzparensévél. Igaz, a baráti kör még véletlenül sem a norvégokat várta ezzel a fura felirattal, sokkal inkább az Amerikából hazatérő cimborát próbálta meglepni.

A norvég labdarúgók a leszállást követően ezzel ellentétben minden csinnadratta nélkül, amolyan hűvös északi stílusban sétáltak a kijárat előtt rájuk várakozó busz felé, ezúttal az autogramvadászok hada is elmaradt, csupán a leglelkesebbek tartották oda jegyzetfüzetüket egy-egy játékos orra alá. A legkapósabb természetesen a Manchester Unitedben lassan tíz éve futballozó Ole Gunnar Solskjaer volt, aki a már a pályáról jól ismert széles vigyor kíséretében osztogatta az aláírásokat.

Nagy figyelem kísérte a norvégok másik csatárának, John Carew-nak lépteit is, aki viszont, úgy tűnt, a leszállást követően egy célt tartott szem előtt, mégpedig minél gyorsabban feljutni a buszra. A többiek komótosan sétálgattak a jármű felé, hogy aztán a bepakolást követően nyomban a Hotel Aquincum felé induljon a csapat. Annak ellenére, hogy a rivális már csütörtökön Pestre érkezett, városnézésre nem lesz idő, pénteken például egy órától a Megyeri úti stadionban tart edzést Aage Hareide szövetségi kapitány. ---- A norvég válogatott az Európa-bajnokságok 1960 óta íródó történetében eddig egyszer vette sikerrel a selejtezőket, a Tore André Flo nevével fémjelzett csapat kijutott a 2000-es, holland–belga közös rendezésű, tizenhat csapatos kontinenstornára.

Ott a csoportkörben – egyáltalán nem meglepő módon – igencsak gólszegény mérkőzéseket játszott, és ez lett végül a veszte a skandináv gárdának. Pedig minden remekül indult, megverték Spanyolországot (1–0), aztán viszont kikaptak Jugoszláviától (0–1), és játszottak egy gól nélküli döntetlent Szlovéniával. Így négy ponttal, 1–1-es gólkülönbséggel kellett búcsút venniük a tornától, míg a szintén négy pontot begyűjtő, de 7–7-es gólkülönbséget produkáló jugoszlávok továbbléptek.

Érdekesség egyébként, hogy az Európa-bajnokságon szereplő keretből négyen most is befutottak Budapestre, John Carew, Steffen Iversen, Thomas Myhre és Ole Gunnar Solskjaer (John Arne Riise is csak sérülése miatt marad távol).

Az egyszeri továbbjutás ténye és mellékelt táblázatunk is szemlélteti, hogy a kontinensbajnoki kvalifikációs sorozatokban eddig nem muzsikáltak túlságosan jól a skandinávok. Igaz, a kilencvenes évek közepétől érezhetően javult a teljesítményük, megszerzett pontjaik harminc százalékát gyűjtötték be az utolsó három selejtezősorozatban (!). Mindazonáltal még így is jelentősen negatív a mérleg, 37.5 százalékos mutatót mondhatnak magukénak.

A magyar és a norvég válogatott eddig négyszer találkozott egymással Európa-bajnoki selejtezőn, és mindeddig veretlenek a mieink. A norvégok elleni Eb-selejtezőink kiválóan mutatják az északi ország futballjának fejlődési ívét, hiszen míg 1970-ben és ’71-ben 4–0-ra, illetve – idegenben – 3–1-re nyertünk, az 1990-es és ’91-es találkozókon már csak két gól nélküli döntetlenre futotta a magyar válogatottnak.

Ettől függetlenül a veretlenségünk még megvan, és reméljük, ez szombat este sem változik.

A norvég válogatott teljesítménye az Eb-selejtezőkön:Összesen: 37.5 százalékos teljesítmény
*Az egységesség kedvéért az 1994 előtti mérkőzések esetén is 3 ponttal számoltuk a győzelmeket.

A norvég válogatott teljesítménye a 2000-es Európa-bajnokságon:Magyar–norvég összecsapások az Eb-selejtezőkön:
1970. 10. 07. Norvégia–Magyarország 1–3
G: Iversen, ill. Bene, Nagy L., Karlsen – öngól
1971. 10. 27. Magyarország–Norvégia 4–0
G: Bene (2), Dunai II, Szűcs L.
1990. 10. 10. Norvégia–Magyarország 0–0
1991. 10. 30. Magyarország–Norvégia 0–0