Jócskán megelőzte a korát

Merckx június 17-én töltötte be a 60. életévét, de 10-15 esztendőt nyugodtan letagadhatna a korából. A legendás sportembert természetesen megrohamozták az újságírók, televíziósok. Ugyanúgy állta a kollégák rohamait, mint 30-40 évvel ezelőtt a riválisok támadásait. Nyilatkozott franciául, németül, angolul, és a Nemzeti Sport kérdéseire is készséggel válaszolt.Mindig tudta, hogy kerékpáros lesz belőle

- Annak idején kisgyerekként azonnal a kerékpározás lett a kedvenc sportága, vagy mást is kipróbált?
- Kipróbáltam a futballt és a kosárlabdázást, de nagyon hamar beleszerettem a kerékpározásba. Már egészen kicsi koromban sejtettem, sőt talán mondhatjuk azt is: tudtam, hogy kerékpárversenyző leszek. Igazán komolyra pedig tizenhat évesen fordult a dolog, attól kezdve teljesen tudatosan készültem arra, hogy versenyző, ráadásul jó versenyző legyek.

- Az eredményei bizonyítják, ez feltétel nélkül sikerült. A hatvanas évek vége felé, és különösen a hetvenes évek első felében alig-alig talált legyőzőre. Mi volt a titka, mivel előzte meg a korát?
- Nem kell semmi nagy titkot, varázslatot keresni! A sikereimben nagy szerepe volt annak, hogy - ami azért hamar kiderült - van tehetségem ehhez a sportághoz. Ezen túlmenően mindent a kerékpározásnak rendeltem alá, így talán valóban lehet mondani, hogy megelőztem a koromat. Nagyon sokat edzettem, és abszolút sportszerű életet éltem. A célom elérése érdekében rengeteg olyasmiről mondtam le, amiről a velem egykorú fiatalok nem. A tehetség mellett talán ennek a szemléletnek volt köszönhető, hogy olyan versenyzői pályafutás áll mögöttem, amilyen.

- Nyert Tour de France-t, Giro d’Italiát, Vueltát, azaz diadalmaskodott a legnagyobb körversenyeken. Melyik volt ön számára a legfontosabb?
- Természetesen a Tour, de mindegyik viadalra igyekeztem úgy felkészülni, hogy mindig én legyek az első. Szerencsére elég sokszor sikerült nyernem.

Az első Tour-diadal a legemlékezetesebb

- A sok-sok nagy győzelme közül melyik a legkedvesebb, és miért?
- Egyértelműen az, amikor ezerkilencszázhatvankilencben először nyertem meg a Tour de France-t. Ezzel egyrészt régi és nagyon nagy álmom, vágyam vált valóra, másrészt pedig harminc év után újra a hazám, Belgium adta a Tour győztesét.

- Milyen szakaszokat kedvelt leginkább a Touron?
- A hegyi szakaszokat, meg a kronót.

- Mi volt nehezebb, feljutni a csúcsra, vagy éveken át ott maradni?
- Megtartani mindig nehezebb az első helyet, mint megszerezni. Amikor az ember az első, azaz felér a csúcsra, mindenki őt szeretné legyőzni. Ez azonban új kihívást jelentett az én számomra is, és attól kezdve, hogy a nagy álmom teljesült, ennek próbáltam megfelelni, az volt az új cél, az új kihívás, hogy a csúcson maradjak. Hogy ennek megfeleljek, hatvankilenc után ugyanolyan, ha nem még nagyobb elszántsággal, alázattal készültem, mint addig.

- A legendás sportolókra, akik éveken át a csúcson vannak, többnyire aggat a spotrága valamilyen becenevet. Önnek is volt ilyen…
- Igen, úgy neveztek: Kannibál.

- Egy sportoló életében azonban - legyen az illető bármilyen sikeres - vannak nehezebb időszakok is. Ön hogyan élte meg, amikor sok-sok győzelem után hetvenötben "csak" második lett a Touron?
- Nehezen! Akkor, azon a versenyen szinte szó szerint letaszítottak az első helyről, hiszen a hetvenötös Touron volt egy ütközésem, amely befolyásolta a teljesítményemet. Olyan pályafutás közben, vége felé, amilyet én magam mögött tudhattam, nem volt könnyű, sőt kifejezetten nehéz volt mentálisan feldolgozni, hogy már nem olyan gyors a láb, a szervezet nem bírja annyira a terhelést, mint korábban, és hogy… van, vannak jobbak. De aztán az ember szép lassan megérti az idők szavát.

Ma sokkal nagyobb a média érdeklődése

- A mai kerékpározás mennyiben más ahhoz az időszakhoz képest, amikor ön versenyzett?
- Nagyon sokat változott, szinte össze sem lehet hasonlítani. Ma már könnyű, karbonvázas kerékpárokon mennek a versenyzők, ezek a gépek sokkal modernebbek, jobbak, mint, amilyeneken mi versenyeztünk. Amikor én mentem a Touron, tíz sebességi fokozat volt a kerékpárokon, ma húsz van. Most jóval nagyobb a felhajtás, a média érdeklődése, mint akkor, a versenyzők felkészülését segítő orvosi hátteret pedig tényleg nem lehet egy lapon említeni a harminc-negyven évvel ezelőtti állapotokkal. Egyetlen dolog azért nem változott, legalábbis nagyon remélem, hogy nem: a legjobb, a legkitartóbb nyer.

- Ô pedig mostanában Lance Armstrong. Nyilván ismeri személyesen is: milyen embernek, versenyzőnek tartja?
- Természetesen ismerem, hiszen a kilencvenkettes olimpián az én üzemem által készített kerékpárral versenyzett. Tisztelem, elismerem. A gyilkos kór, a rák legyőzése után ilyen karriert befutni hihetetlen, emberfeletti akaraterőre vall. Köztudott, hogy az idei verseny után visszavonul, remélem, a csúcson tudja abbahagyni.

- És Eddy Merckx mit csinál, mivel foglalkozik manapság?
- Jó ideje megvan a már említett kerékpárüzemem, amely harminc embert foglalkoztat, ezt vezetem.

- Lehet azt mondani, hogy ön a legismertebb, legnépszerűbb belga sportember?
- Azt hiszem, nem tűnök szerénytelennek, ha igennel válaszolok.