Éjszakai harcos: zene és bunyó

Nem elégedett meg azonban ennyivel: úgy döntött, kipróbálja magát egy sokkal durvább (ám napjainkban sokkal népszerűbb) szakágban, a K1-ben is. A küzdősportnak ebben a formájában gyakorlatilag mindent szabad, a legnagyobb különbség azonban mégis az, hogy itt van fejütés. Mégsem a szakágváltás az egyetlen érdekessége az eseménynek, hanem inkább az, hogy Török Dániel édesapja szombat esti (január 29.) koncertjének keretében, a Petőfi Csarnokban, várhatóan több tízezer ember előtt lép a kötelek közé.
"Fél évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy kipróbálhatnám magam a K1-ben. Megnézett néhány tréner, többek Füzesy Zoltán profibokszedző, és láttak bennem fantáziát. Így kezdődött - mondta Török Dániel. - S hogy miért éppen egy koncerten lépek először kötelek közé? Mert azután, hogy a tokiói világbajnokságon negyvenezer néző előtt küzdöttem, nem volt kedvem az első K1-meccsemet száz ember előtt, egy tornacsarnokban megvívni."
Ez az első ilyen kezdeményezés Magyarországon, de ha tetszik a nézőknek, ha telt ház lesz, akkor nem az utolsó. Az mindenesetre biztos, hogy fénytechnikában és körítésben a japán rendezvényeket idézik majd a mérkőzések (a másikat szintén egy kiokusin karatés, Stefanovics József vívja).
A Petőfi Csarnokban a két lelátó között lesz a ring, előtte egy "dühöngő" rész, ahol a legfanatikusabb rajongók bulizhatnak. A koncert szünetében sötétség borul majd a csarnokra, hogy aztán tűzijátékesőben besétáljanak a ringbe a harcosok. A küzdelem K. O.-ig zajlik, a zene pedig kifulladásig szól, egy új CD-ről, amelynek címe összecseng az est hangulatával: Éjszakai harcos.
"Természetesen féltem a fiamat, de nem volt ez másként akkor sem, amikor a kiokusint elkezdte - vallotta be Török Ádám, a blues-rock és jazz-rock egyik legkiemelkedőbb hazai alakja. - Ültünk az édesanyjával az első ifjúsági versenyén, és nagyon féltünk, hogy mi lesz, de amikor láttuk, hogy mindig győz, akkor megnyugodtunk. Nyolcéves kora óta harcos, ez az élete, ugyanúgy, ahogy nekem a zene."