Palikék tartják a formájukat

Ahogy változik a táj, úgy változnak az emberek is Afrikában. A kopár Mauritániából a gazdagabb növényzettel megáldott Maliba érve egészen más kultúra fogadja a Dakar-mezőnyt - a gyerekek nem dobálják jópofaságból kövekkel az autókat, hanem inkább a kongadobok ütemére viháncolva táncolnak.
Noha erről eddig nem nagyon esett szó, a magyar versenyzők közül többen is mesélték, hogy a falvakban a gyerekek megpróbálták hatalmas árkokba terelni őket, és ha nem voltak hajlandóak arra menni, amerre ők mutatták, megdobálták őket. Persze ezek gyerekcsínyek, amelyek azonban veszélyessé is válhatnak, ha az a kő éppen rossz helyen találja el a kocsit. Palik László navigátora, Darázsi Gábor mesélte, hogy a keddi szakasz egyik lassúbb részén az egyik kissrác kinyitotta az ajtaját, és néhány másodpercen keresztül szaladt mellette, a kilincsbe kapaszkodva. Hajmeresztő történet.

Varga nem gondol a balesetre

És van belőlük néhány a versenyzők tarsolyában. De maradjunk még egy kicsit a keddi napnál, hiszen bár lapzártánkkor Liszi Lászlóék és a két kamion kivételével mindenki teljesítette a versenytávot, a részletes történeteket nem hallottuk, mert a versenyzők nem érték el a tábort (több mint kétszáz kilométer összekötő szakaszt kellett megtenniük Kiffáig).
Motorosaink közül Varga Ákos a saját tempójában közlekedett (természetesen a menetrendszerű esés ezúttal sem maradhatott el), sorra előzte meg az ellenfeleket, és elégedetten érkezett meg a táborba. Ott tudta csak meg, mi történt Meonival, és a kérdésre, hogy néha belegondol-e, milyen veszélyes is a sportág, amelyet űz, nemmel válaszolt. Nagy Péter eléggé rossz bőrben volt, mire Kiffába ért - lassabban ment, mint indokolt lett volna (nem akarta még egyszer megütni az előző nap megsérült térdét és bokáját), ez azonban fárasztóbb volt, mint a rendes versenytempó. Abban egyetértettek, hogy rájuk fér az egynapos pihenés, és abban is, hogy nagyon várják már a maratoni küzdelem végét.
Az autósok közül Palik László és Darázsi Gábor volt a leggyorsabb: a pilóta szerint eseménytelen (ez jó hír, mert azt is jelenti, hogy nem volt technikai problémájuk), de nehéz napon szerezték meg a 27. helyet. Szerinte ezen a napon a guminyomás helyes megválasztása volt a siker titka: ők végig puha kerekekkel mentek, amelyekre a köves szakaszokon nagyon kellett vigyázni.
Kis Sándor bevallotta: még sohasem fáradt el úgy, mint kedden. A Nissan Pick-Upban fél távnál beesett a kuplungpedál, ráadásul a kormányszervó is elromlott, úgyhogy szabályosan birkózni kellett az autóval. Ráadásul amikor az első ellenőrző pont után meglátták a kék motort keresztben az út mellett, rossz érzés fogta el őket. A navigátor, Czeglédi Péter meg is jegyezte: déjá vu érzése van, a helyzet kísértetiesen hasonlít a néhány hónappal ezelőttihez, amikor Richard Sainct meghalt Egyiptomban. Kis próbálta elhessegetni a gondolatot (enélkül is volt elég bajuk, fél órát ástak, miután beestek egy nagy lyukba), de nem ment ki a fejéből. És a célban sajnos kiderült: volt alapja az aggodalomnak.

SztárChat Hermann Henrikkel


---- S ---- S