Kis megint remekelt

Elsőként természetesen a motorosok, hiszen ők rajtoltak a leghamarabb, ráadásul didergető hidegben. Varga Ákos például legalább három kabátot szedett magára, hogy az összekötő szakaszon ne fázzon, ennek következményeként viszont az ominózus ruhadarabokat egész nap cipelnie kellett. Ezúttal is ő volt a leggyorsabb magyar két keréken (43.), pedig nem is hajtotta túl magát. Visszariasztotta, hogy még bele sem melegedett a motorozásba, két nagyon súlyos balesetnek is szemtanúja volt.
Akkor aztán ő is visszavett a tempóból, és megpróbálta a lehető legkíméletesebben végigvinni a motorját a sziklás részeken. "Eddig úgy éreztem, mintha flúgos futam lenne a Dakar, mert több száz kilométert tettünk meg, és még alig versenyeztünk - mondta Varga. - Na, ma aztán kijutott a jóból: voltak technikás részek is, meg hoszszú egyenesek is. A végén azt hittem, hogy defektet kaptam, de kiderült, hogy csak rettenetesen elkoptak a gumik a borzalmas terepen."

Képtelenség volt kikerülni a sziklákat

Nagy Péter (55.) is egyetértett azzal, hogy egyetlen pillanatra sem hagyhatott ki az ember ezeken az utakon. A rajt után ketten megelőzték, és ő is előzött néhányszor, a végére viszont már eléggé elfáradt. "A felnik néha akkorát kaptak a köveken, hogy már nekem fájt - nézett rá bánatosan a motorja elejére Nagy. - Ilyen kősivatagot én még nem láttam, itt egyszerűen képtelenség kikerülni a sziklákat."
Hermann Henriknek volt talán a legnehezebb dolga, hiszen neki nemhogy nem gyógyult meg a lába a két héttel ezelőtti autóbalesete után, hanem egyre rosszabb állapotba kerül, mivel mindennap újra meg újra terheli. Ráadásul most halmozta az "élvezeteket": az első ellenőrző ponton a nagy szélben a mellette álló nem bírta megtartani a motorját, amely pont az ő jobb lábára dőlt, később pedig azért esett el, mert valaki meglökte előzés közben. A motor kormánya elhajlott, úgyhogy szervizelésre lesz szükség, a versenyző azonban nem veszítette el a lendületét: sérülten is teljesíteni akarja a sivatagi show távját. ---- K ---- A