A dűnék lélektana

A harmadik Dakar-ralijára készül a Liszi László, Rack György páros - természetesen azzal a céllal, hogy teljesítse az embert próbáló viadal távját. Az eredményt illetően nem lehetnek vérmes reményei a pilótának, hiszen a Mitsubishije jóformán széria (a T1-es kategóriában minimális változtatást engedélyeznek a szabályok), ráadásul dízel erőforrás "dorombol" a motorházteteje alatt, úgyhogy nem az a kifejezett erőgép. Cserébe viszont megbízható - az idei nyolc ob-futamot csont nélkül teljesítette.

A Pajero ugyanaz, amelyikkel a legutóbbi Dakaron rajthoz álltak, csak éppen a motorja új. Ez az erőforrás jó szolgálatot tett az előző sivatagi show-n és végigbírta az országos bajnoki sorozatot is, megérdemelte, hogy egy kicsit foglalkozzanak vele. Minden olyan alkatrészt kicseréltek rajta, amelynek kopása a normálisnál nagyobb volt. A kocsi így 200 lóerős, a nyomatéka pedig 500 Newtonméter.
Noha ez már a harmadik Dakarja a párosnak, mindketten tartanak egy kicsit a versenytől, mert ez az a viadal, amelyet nem lehet félvállról venni. Több ezer kilométert kell megtenni a sivatagban, ahol a homokdűnék még a legnagyobbaknak is okozhatnak gondot: jó példa erre a legutóbbi verseny, amelyen a gyári versenyzők is úgy hullottak, mint a legyek.
S hogy mi a legfontosabb, amit megtanult a sivatagról?
"Nemrég öt napot töltöttem Marokkóban, és rájöttem, hogy bár már két Dakaron indultam, semmit sem tudtam a dűnékről. Egy francia cég szervezte az "oktatást" Ouarzazate környékén, és én ez alatt a néhány nap alatt olyasmit tudtam meg a dűnékről, amiről eddig fogalmam sem volt. Úgy fogalmaznék: ráéreztem a dűnék lélektanára. Most már tudom, hogy nem elég, ha az ember felmegy rájuk, le is kell jönni valahogy, és ez hasznos tapasztalat, tekintve, hogy a korábbi Dakarokon előfordult, hogy harmincöt métert három óra alatt tettünk meg a homokban. Így utólag azt mondom, az előző versenyeinknek túlzott önbizalommal és kevesebb vezetési tudással vágtunk neki. Nem szégyellem bevallani, hogy így volt."
Lisziék az idén az országos bajnoki sorozatot helyezték előtérbe, és a hazai naptárt egyszerűen lehetetlen volt öszszeegyeztetni a nemzetközivel. Nem bánták meg, hiszen a magyar bajnokságon a harmadik helyet sikerült elcsípniük a kis dízel autójukkal. Ezzel a kocsival egyébként más cél nem is lehet, mint a Dakarba érés. A Pajero egyrészt nem túl erős, másrészt pedig nagyon kell vigyázni rá, mivel a párosnak nincs versenykamionja, amely utánuk tud menni a szelektív szakaszra. Nekik maguknak kell megoldani a problémát, és a szervizeseik csak a táborban tudnak segíteni. Nem lesz könnyű, de a páros nagyon elszánt…