<b>A kedvenc pillanatok</b>

Fotógaléria:

Czagány Balázs: "Az athéni paralimpián nagyon megkedveltem Pásztory Dórát, ezért választottam ezt a fényképet. Még az aranyérme megnyerésének napján felmentünk az Akropoliszra, ahol több fotót készítettem róla, és ezek közül ez sikerült a legjobban. Dóri rendkívül szimpatikus személyiség, aki megérdemelten volt ilyen sikeres Görögországban."

Danis Barna: "Ez a kép Szolnokon, az athéni olimpia előtti utolsó edzésen készült Janics Natasáról. A tréning végén észrevettem Natasát, ahogy teljesen kimerülten fekszik a stégen. Mielőtt hazaindultam, még beszéltünk egy keveset, sok szerencsét és jó utat kívántam neki, illetve azt is mondtam, akiben ennyi erő és tűz lobog, mint benne, az megérdemli, hogy két aranyéremmel térjen haza. Megköszönte a jókívánságaimat, és végül egy csókolommal köszönt el. Háromszor olyan idős vagyok, mint Natasa, de »megszidtam«, hogy nekem így ne köszönjön. Hozzáteszem, az athéni sikerei óta viszont már én köszönök neki csókolommal."

Farkas József: "Szeretem ezt a képet, mert - és ezt a laikus nem tudja - ez a fotó a negatívban is pontosan így néz ki, vagyis nincs felnagyítva. Sikerült éppen elkapnom egy olyan pillanatot ezen a találkozón, amely a labdarúgást remekül kifejezi: a két játékos labdáért folytatott harca, a lendület, az erő, ami benne van ebben a sportban, és benne van ebben a fényképben is."

Meggyesi Bálint: "Fantasztikus pillanat volt. Gyurta Dani ott állt Athénban a dobogó második fokán, és sikerült elkapnom ebben a pózban, amely tökéletesen kifejezi fiatal úszónk hősies tettét, vagyis az ezüstérem megszerzését. Örültem, hogy ilyen jól sikerült a kép, de valójában ezzel én is csak később szembesülten. Ott és akkor nem volt időm elemezni a fényképet, hiszen én is nagyon örültem a sikerének."

Mirkó István: "Nagyon sajnáltam kézilabdás lányainkat, amiért nem sikerült diadalmaskodniuk a decemberi Európa-bajnokságon, de azért a bronzérem miatt is büszke vagyok rájuk. Talán ezért is választottam ki ezúttal ezt a fotót, amelyet a bronzmeccsen készítettem. Azért érdekes számomra ez a kép, mert olyan, mintha Görbicz Anita két ujjával bűvölné a labdát, ami ráadásul éppen illeszkedik a háttérben található »handball« felirat d betűjébe."

M. Németh Péter: "Noha sokan azt gondolták, s talán gondolják a mai napig, hogy manipulált a fénykép, most is állítom, ez a kép igenis valódi. Sokáig azt hittem, csupán optikai csalódásról van szó, de a szakemberek szerint ez nem lehetséges. Mindenesetre Sorin Botis bármennyire is jól fejelő játékos, szerintem ilyen erővel ő sem képes eltalálni a labdát. Az mindenesetre jó érzéssel tölt el, hogy nagy visszhangot váltott ki a fotó, de hangsúlyozom: én sem találok magyarázatot a szokatlan látványra."

Németh Ferenc: "Nem valószínű, hogy ez a legjobb kép, amelyet ebben az évben csináltam, de az biztos, hogy számomra ez a legkedvesebb. Még akkor is, ha a vízilabdánál sokkal jobban szeretem a labdarúgást. Az olimpia utolsó napján, a vízilabdadöntőn voltaképpen már nem is dolgoztam, de a hallatlanul izgalmas meccs hatása alá kerülve fotózni kezdtem. Azt gondolom, hogy az olimpiának és a mérkőzésnek is az volt az egyik végkifejlete és az egyik legkifejezőbb pillanata, amikor és ahogyan Steinmetz Ádám és Kemény Dénes a vízbe ugrott."