Azért az öt karika sok mindenre képes. A játékok ürügyén olyan sportágak "kerülnek elő", amelyekről a legmegátalkodottabb sportrajongó hallott csupán, nézni viszont maximum egy szűk belső kör szokta.
Hanem egy olimpián hirtelen az érdeklődés homlokterébe kerül. Most nem a "topidétlenségről", a trambulinról beszélek, ahol különböző emberek ugrálnak egy gumiasztalon, és érmet kapnak ahelyett, hogy a manézsból kijőve felvennék a gázsijukat a cirkusz pénztárában. Hanem itt van ez a skeet. Mit tud erről az átlagember? Ha nem jár az Árpád hídon edzés idején, akkor semmit. Ha igen, akkor hallja a durrogást. Maximum ennyi. Mert két olimpia között ugyebár minek szorít a szurkoló: azon sportágak résztvevőinek, akiket a tévében lát. Mígnem egy csütörtökön egyszeriben vadul veri az asztalt, ha lila port lát, és drukkol, hogy a se íze-se bűze kínai végre lőjön mellé. Gondoltátok volna, proletárok?
Emlékszem, négy éve, Sydneyben Szepesi Gyuri bácsit is magával ragadta az esemény heve, úgy közvetítette, mintha az ’54-es vb-döntőn lett volna ("Durran a puska, felszáll a lila púder…"), túlzott vehemenciája miatt az ausztrálok fel is küldték a lelátó tetejére. Nem mintha Igaly Dia akkori bronzérme valóságos skeetlázat indított volna el országszerte - holott jóformán ez az egyetlen műfaj, ami tényleg látványos, és még magyar siker is van benne. (Múltkor benéztem egy pisztolyversenyre - hát isteni volt. Merev emberek lőtték a falat, a céltáblából természetesen még színházi látcsővel sem lehetett látni semmit, hanem a fejük felett kis táblácskán számok jelentek meg - dettó mint egy lottósorsolás. De azzal legalább nyerni lehet, ezen még izgulni se nagyon.) Igaly Diánának azonban nem az a legnagyobb erénye, hogy népünket a skeet barátjává tette, mi több, állítom, többeket kötöttek le a repülő agyagkorongok, mint az, hogy Kiss Péter pajzsra emeltetik-e vagy sem. Diánánál az az értékrend a legcsodásabb, amely Nagy Tímeáéra emlékeztet. Eddigi két bajnoknőnk azt mondta, mindenképpen szeretne még egy babát szülni így, az aranyérem megszerzését követően. Igalynál ez különösen érdekes vállalás, hiszen eddigi egyetlen gyermekének tizennyolc éve adott életet. És mégis. A dobogó tetejéről lejőve számára ez a legfontosabb. Ha a hazai nők legalább negyede így gondolkodna... Nagy Tímea ürügyén egyszer már írtam a példaképekről. Hát itt van egy második is. Kevesen vannak mögöttük.
