Pontok és vesszők
A hely, ahol feszítik a húrokat, lenyűgöző: az 1896-os játékokra épített Olimpiai stadion. Noha száznyolc éve a kezdetleges edzésmódszerek miatt korántsem márványbicepszű, triplatüdejű atléták versenyeztek a varázslatosan szép márvány félkaréjban, azért a nézők mégiscsak sportolókra emlékeztető olimpikonok küzdelmeinek tapsolhattak.
Aki ma betéved a szentélybe, az… No, hogy is mondjam… Szóval, kissé tömzsik. Az arcuk széles, akár a stadionig vezető sugárút, a derekuk inkább bögölyökre, mintsem darazsakra emlékeztet, igaz viszont, hogy a nyilazáshoz jobban értenek, mint Attila király hun derékhada együttvéve. Ez jó - már csak az a kérdés, hogy mit kezdjünk egy efféle izzadságmentes sporttal. Igen-igen, az izgalomtól legördül néhány csepp, meg a leszorított kar alatt is nyilván keletkezik egy-egy nedves folt, de… A feszítésen túl effektív mozgás nincs.
Kontrasztként az új olimpiai komplexumban elég betévedni mondjuk a teniszstadionba. Ott is céloznak, csak kicsit intenzívebb mozgások közepette. Volt egy meccs, Moyá és Enqvist vívta vagy három órán keresztül, végül a spanyol nyert 7:6, 6:7, 9:7-re. A gatyát leizzadta magáról, vastag karizmai hegyként domborodtak, midőn a győzelem édes pillanatában megfeszültek a boldogságtól. Ment egy kört. Hogy mehessen, le kellett futnia egy negyed maratonit, többnyire sprintelve.
Ugyanez a város másik végén, az ősi stadionban: néhány óra álldogálás és feszegetés, lőni néhány kört, aztán felállni a dobogó tetejére. Moyának, hogy az íjászokéval egyenértékű aranyérmet forgathasson a markában, még játszania kell vagy nyolc-tíz órát. Lehetne szélsőségesebb példát is keresni, hogy amíg mondjuk az 50 gyorson induló háromszor 22 másodperc alatt szerzi meg az aranyat, addig ugyanez egy pólócsapat esetében két hetet, továbbá harminckétszer (harminchatszor) hét percet vesz igénybe. A vége ugyanaz: arany és himnusz. Se több, se kevesebb.
Persze, a legszebb az egészben az, hogy akár 66 másodperc, akár 224 perc - ugyanannyit kell edzeni a megelőző négy esztendőben, csak más irányelvek szerint. Meg nyilván az íjászoknak is. Megint csak másképp. És ők is itt vannak. Ôk is úgy jönnek, hogy most vagy soha. A lelkükben ugyanolyan iszonyatos feszültségek keletkeznek, mint azokéban, akik az olimpiai arany érdekében heveny oxigénadóssággal és sajgó izmokkal próbálják kipréselni magukból a maximumot.
Megköszönhetjük a helyi ősöknek, hogy annak idején feltalálták az olimpiát - ennél tényleg nincs nagyszerűbb széles e világon.
Augusztus 17.
Csak egy lövés
Augusztus 16.
A példakép
Augusztus 15.
A válasz: nem
Augusztus 14.
Az istenek a helyükre estek
Legfrissebb hírek
