Szoboszlai góljával ismét legyőztük a törököket!

Természetesen Limperger.

hammerfest-2 Még 1990 őszén is 4 - 1-re győztünk ellenük. A Megyeri úton Mészöly Kálmán a következő gárdát szerepeltette: Petry Zsolt - Mónos Tamás, Aczél Zoltán, Garaba Imre, Szalma József (Keller József) - Marozsán János (Petres Tamás), LImperger Zsolt, Kozma István (Urbányi István), Bücs Zsolt (Eszenyi Dénes) - Kiprich József, Kovács Kálmán. Gólszerzőink: Kiprich (2), Kovács, Kozma. Már a 8. percben 3 - 0 volt a javunkra. A török becsületgólt a korábbi aranycipős Tanju Colak szerezte.

Jómagam tudok egy réges-régi klubmérkőzésről, amelyet Budán játszottak. Ük-ük-ükapám kivágta a Budavári Hírharsona 1686. szeptember 3-i számából a sportrovatot. A megsárgult lapokon olvastam, hogy az 1. FC Real Szent Liga United csapata nagy küzdelemben legyőzte a Budai Vilajetspor Külübü gárdáját. A nyertes csapat edzője, XI. Ince pápa kiemelte csatárai tűzerejét, amely megbontotta a török védelem bástyafalát. A diadalmas együttes legjobbjai Lotharingiai Károly, Miksa Emánuel, Badeni Lajos, Petneházy Dávid és Bottyán János voltak. A lengyel idegenlégiós Sobieski János eltiltás miatt hiányzott, mivel az 1683-as, Bécsben lejátszott odavágón rasszista megjegyzést tett Kara Musztafa oszmán szövetségi kapitányra. A vesztes klub legjobbja a csapatkapitány, Abdurrahman Abdi Arnaut támadó középpályás volt, aki civilben budai pasaként dolgozott (azaz kávézgatott, sétálgatott a rózsakertben és enyelgett háremhölgyeivel) napi tíz órát, és csak utána vehetett részt a Vérmezőn tartott edzéseken.

Az 1984-es isztambuli győztesek is megérdemlik a névsorolvasást. Mezey György válogatottja azon a napon a következő összeállításban szerepelt: Kovács Attila - Sallai Sándor, Kardos József, Róth Antal, Péter Zoltán - Hannich Péter (Gyimesi László), Nagy Antal, Csongrádi Ferenc (Garaba Imre) - Mészáros Ferenc, Dajka László (Bodonyi Béla), Esterházy Márton. Mészáros és Esterházy duplázott, Kardos és Bodonyi egy-egy gólt szerzett.

Lehetett volna 3-1 vagy 2-0 is, voltak nagy helyzetek, pl. Varga és Sallai, vagy a lesgól.

92-ig sokat jártam Isztambulba,meccsnapokon kiürült az utca,a kocsmák tele lelkes drukkerekkel,mindenhol Hakant éljenezték,pedig csak akkor került a Sarayhoz, nem is hallottam addig róla.Aztán ez a Hakan valóban beváltotta a reményeket,vezetésével a török foci Világszínvonalra jutott.

A csapat továbbra is stabilan az élmezőny közvetlen közelében van kb. a török svéd szerb cseh stb. szinten, ami nem semmi, ha visszagondolunk 10 évvel. A törököket és a szerbeket 3szor vertük pár év alatt... A magyar foci lekörözte a románt, tótot és hasonlókat. Megalázó a szakadék már egy román, izraeli csapat és egy magyar között... előbbieket az az Izland verte ki mostanában, amelyet mi nyugdíjaztunk. Tegnap egy olyan csapatot vertünk, amely megelőzte a horvátokat (!) és walesieket a selejtezőben. Anno pont a törökök elleni volt az egyik első nagy győzelmünk, egy nagyon rossz formában lévő török csapat ellen...

Játékba nincs nagy előrelépés,de Szoboszlai már sokadszor,meccseket képes eldönteni.A pontrúgásaiból könnyedén 2 gól lehetett volna,a rugótechnikája Világklasszis,és még lesz jobb is.Szalait dícsérik,szerintem egy védő ennyi rossz passzt nem adhat,nagyon látszik rajta hogy nincs játékban.Orbánnal kiegészítve ez a csapat min.1 győzelemre mindenképpen esélyes a nyáron,nem igaz hogy egyszer ne villantson Szoboszlai.

Az 1984-es török-magyar 0-6 volt isztambulban, és leginkább arról volt nevezetes hogy közben körkapcsolás volt a különböző komenista párthelyszínekre ahogy ott nézik a meccset, úgyhogy a magyar gólok után mindig jött a bevágás hogy a baktalórántházi mszmp székházban meg hódmezővásárhelyi vörös október mgtszben hogy ünnepelnek az elvtársak. Előtte 1982-ben volt egy 5-0 győrben, azon született Póczik nagy gólja, mondjuk az összefoglalót megnézve az ember nem tudja megállni hogy el ne röhögje magát ahogy előtte a török "válogatott" védő úgy fordul ki háttal a lövőcselre mint ahogy a kispályázó amatőrök szoktak. Na erről a szintről jutottak el a törökök aztán kb 10 év alatt oda hogy akkor már ők vertek meg bennünket és jutottak ki az 1996-os EB-re

Sallai miért nem passzolt az első félidőben a mellette gólhelyzetben érkező Negó elé?

okosabbszittya Kivéve, ha Chuck Norris a stadion biztonsági őre.

imre30 Igen, 1982-ben volt a győri magyar - török meccs, amelyet Mészöly Kálmán csapata 5 - 0-ra nyert meg. Katzirz Béla - Csonka Gyula, Kerekes Attila, Garaba Imre, Tóth József (Péter Zoltán) - Hannich Péter, Póczik József, Burcsa Győző - Tulipán Mihály (Borostyán Mihály), Izsó Ignác (Kiss Sándor), Budavári László volt a magyar csapat összeállítása. Gólszerzők: Garaba, Burcsa, Budavári, Kiss, Póczik. A törökök kapuját Senol Günes, a 2002-ben vb-bronzérmes válogatottjuk szövetségi kapitánya védte, nem sok sikerrel.

Röviden értékelem a látottakat: a tempó már javult, valamivel gyorsabban játszottunk mint annak előtte. Sokat passzoltunk, de ha labdát vesztettünk, életveszélyes voltak a törökök visszatámadásai. A támadójáték felépítés az első félidőben nem ment, a 2.-ban viszont már jobb volt: rá kell hogy jöjjünk, hogy nekünk nem a sokpasszos támadójáték felépítés fekszik, hanem a gyors, 2-3 húzásból a kapu előterébe felhozott labdakihozatal. Ez általában ellentámadások során szokott előtérbe kerülni. Játékosok: kiemelten jól játszott Sallai Roland, kár volt lehozni, megérdemelt volna még egy gólt mindenképp. Szoboszlai hozta a formáját, de ezúttal a felelősségteljes "formáját" hozta és nem alibizett. Nego harmatgyenge volt, Shafer szintén, de a 2. félidő végére feljavult. Szalai Attila jól játszott, de megin volt egy életveszélyes kezezése, amit köszönjünk meg a bírónak, hogy nem adta meg. Gulácsi jól védett, a labdakiütésekben jobb mint Dibusz, aki mindig ellenfél elé üti a labdát.

Kettővel lentebbi hozzászólásom kiigazítása: ...oly mély nyomot hagyott...

holger83 "Mi ebben a rejtély? Szerintem mindenki ellen győzelmet szeretne a szurkolótábor, nemcsak a németek ellen." Szerintem az a rejtély Mr. ohteujdesign számára, hogy a svájciak és a skótok elleni gólszerzés realitása felé konvergáló vágy valamilyen rejtett, elfojtott kauzalitás folytán a szurkolói tudatalattiban látensen lappang csupán, míg a németekkel szembeni siker obszessziója explicit módon a publikus kommunikációs síkon is manifesztálódik. Együtt tudok érezni fent említett úriemberrel. Igazán nem kerülne semmibe egyikünknek sem, hogy a "majd a németek ellen bemegy" helyett azt írjuk le, ha csak néha-néha is, hogy "majd a svájciak vagy a skótok ellen bemegy".

Egy higgadt Kleinheisler nagyon kell a kerete.

A nyugatnémeteket az 1. csoportba sorsolták a norvégokkal és az akkoriban külön államalakulatként létező Saar-vidékkel. A kistestvért oda-vissza legyőzték Morlockék, és a vikingek ellen belefért a kinti döntetlen, hiszen később odahaza 5:1 lett a teutonok javára. Hidegkuti Nándorék útja érdekesen alakult: a 7. csoportba kerültek, ellenfeleik közül azonban Izland nevezését a FIFA elutasította, a lengyelek emlékezetében pedig mély nyomot hagyott az 1949 júliusában Debrecenben (a magyar A-válogatott történetének első vidéki hivatalos meccsén) elszenvedett 2:8-as vereség (gólszerzőink: Deák Ferenc 4, Puskás Ferenc 2, Egresi Béla és Keszthelyi Mihály 1-1), hogy jobbnak látták visszaléptetni a polyák nemzeti tizenegyet. Játék nélkül jutott ki az Aranycsapat Svájcba. Dél-Korea is megért egy mesét, ha egy misét nem is: a 13. csoportba kerültek, de India és Vietnam nevezése elutasíttatott, Tajvan visszalépett, így az idegenbeli 5:1 és a hazai 2:2 Japán ellen bőven elég volt a vb-részvételhez.

Tipikus felkészülési meccs volt, a döntetlen igazságosabb lett volna. Örülök Gulácsi jó visszatérésének, nálam ezzel eldőlt a kapusposzt sorsa. Schafer játéka és bátorsága nagyon tetszett, Szoboszlai és Sallai mellett ő lehet a harmadik ászunk. Ha hozzájuk vesszük a két lipcsei játékost, Gulácsit és Orbánt, szuper a csapat magja. Annak is örülök, hogy Szalai Attila nagyon felszívta magát a törökök ellen. Balogh és Dárdai se volt rossz. Nagy Ádámnak megint szinte csak rossz passzai voltak, hiába szerez annyi labdát, ha ezeket elszórja, magunkra húzzuk vele az ellenfelet. Ez egy nálunk erősebb csapat ellen végzetes lehet. Styles ebből a szempontból sokkal jobb. Kleinheisler is meglepően jól mozgott. Varga Barnabás kissé elveszett elől, de ez minden meccsen így lesz, ahol nem mi dominálunk, és keveset tudjuk elől tartani a labdát. Szerintem, ez a játék kevés lesz az EB-n.

...előkerítettek egy...

Meglehetősen érdekes módon jutott ki a török válogatott a svájci vb-re. A selejtező 6. "csoportjába" kerültek Spanyolországgal és senki mással. Az akkori FIFA szerint két csapat is alkothatott csoportot. A Chamartín Stadionban (1955-től nevezik Santiago Bernabéu Stadionnak) 4:1-re nyertek a hispánok, Isztambulban azonban a Mithat Pasa Stadionban (a mai Inönüben) 1:0-s török siker született. A kiírás szerint nem számított a gólok száma, így a pontegyenlőség miatt harmadik találkozóra került sor: ez Rómában, az Aranycsapat 1953-as EK-döntőnek számító 3:0-s győzelmével felavatott Olimpiai Stadionban hosszabbítást követően 2:2-re végződött. Nem volt mit tenni, üstöllést előkerítettek Luigi Franco Gemma nevű, 14 esztendős fiút, akinek apja a stadion dolgozója volt, bekötötték a szemét (remélhetőleg előtte megmondták neki, hogy nem golyó általi kivégzése következik), és kihúzatták vele a szerencsés továbbjutó ország nevét. A cédulán Törökország neve állt.