Még fő a győzelem – Deák Zsigmond jegyzete

Amikor kisgyerekként, emlékeim szerint még óvodásként először hallottam a Fradi-induló klasszikus sorait, a „fő a győzelem” passzust először úgy értelmeztem, hogy úgy fő, mint a leves a tűzhelyen. Szerencsére felvilágosítottak róla, hogy itt a fő a fontosat, a legfontosabbat jelenti, s közben persze magam is rájöttem, hogy az ád és csim-bum kifejezések sem a modern, hanem inkább az archaikus nyelvezet részei. Egyébként természetesen a „száz kisleány egy gólra vár, / száz csókot ád majd a győztes meccs után” részlet ragadta meg leginkább a fantáziámat. Sallai Mihály nótaszerző és cigányprímás 1948-as szerzeménye mindenesetre hamar slágerré vált, s az is maradt, noha előtte és utána is bőven teremtek az ország legnépszerűbb klubjához kötődő szurkolói dalok.

Nos, a harminckettedik bajnoki diadal szombaton „főhetett” volna meg leghamarabb a ferencvárosi konyhában, s mi más szükségeltetett hozzá, mint a fő, vagyis a győzelem a második helyen álló Puskás Akadémia ellen. Ráadásként sorozatban háromszor legutóbb majdnem egy évszázada, 1926-ban, '27-ben és '28-ban örvendhettek a zöld-fehérek az aranynak. Hozzáteszem, ez azért a tetemes pontelőny birtokában a mostani eredménytől függetlenül megvalósulni látszik, legfeljebb nem a 28. fordulóban, hanem kicsit később.

Ezúttal tehát leginkább az volt a kérdés, hogy megismétli-e a gárda 2016-os „sietségét”, amikor a 33 fordulós lebonyolítás során szintén már a 28. körben bajnokká avatták. A jelenleg zajló jelentősebb európai bajnokságokban még csak a skót Rangers ért révbe, nem terem tehát minden bokorban ilyesmi. Persze a riválisról sem volt szabad megfeledkezni, a Puskás Akadémia játékosai és stábtagjai harcos hangú nyilatkozatokkal utaltak ünneprontó szándékukra, noha még sosem nyertek bajnokit a Groupama Arénában. Most sem, bár kis híja volt, mert a mérkőzés nagy részében vezettek Nunes nagyszerű fejesével, ám a hazai nyomás a hajrá előtt Laidouni révén egyenlítést ért. Küzdelmes, izgalmas meccs az utolsó pillanatig, soha rosszabbat!

A lényeg, hogy egyelőre még nem „főtt meg” a győzelem, de a maradék öt forduló valamelyikében biztosan elkészül majd a ferencvárosi gálavacsora. A profi futball törvényszerűségei szerint egy ilyen sikeres idény után nagy valószínűséggel lesznek változások a csapat körül, hiszen a jól teljesítő játékosok vagy akár az edzők is magasabb szintre léphetnek karrierjükben. Akárhogy történik, az FTC ennél többet, mint ebben az idényben, nehezen érhetne el, de a méltó befejezésre figyelni kell, no meg az üldözőkre, akik a jelek szerint időnként fel tudnak nőni a feladathoz, a leendő bajnokhoz. Mint most a várható ezüstérmes felcsútiak.



Amikor kisgyerekként, emlékeim szerint még óvodásként először hallottam a Fradi-induló klasszikus sorait, a „fő a győzelem” passzust először úgy értelmeztem, hogy úgy fő, mint a leves a tűzhelyen. Szerencsére felvilágosítottak róla, hogy itt a fő a fontosat, a legfontosabbat jelenti, s közben persze magam is rájöttem, hogy az ád és csim-bum kifejezések sem a modern, hanem inkább az archaikus nyelvezet részei. Egyébként természetesen a „száz kisleány egy gólra vár, / száz csókot ád majd a győztes meccs után” részlet ragadta meg leginkább a fantáziámat. Sallai Mihály nótaszerző és cigányprímás 1948-as szerzeménye mindenesetre hamar slágerré vált, s az is maradt, noha előtte és utána is bőven teremtek az ország legnépszerűbb klubjához kötődő szurkolói dalok.

Nos, a harminckettedik bajnoki diadal szombaton „főhetett” volna meg leghamarabb a ferencvárosi konyhában, s mi más szükségeltetett hozzá, mint a fő, vagyis a győzelem a második helyen álló Puskás Akadémia ellen. Ráadásként sorozatban háromszor legutóbb majdnem egy évszázada, 1926-ban, '27-ben és '28-ban örvendhettek a zöld-fehérek az aranynak. Hozzáteszem, ez azért a tetemes pontelőny birtokában a mostani eredménytől függetlenül megvalósulni látszik, legfeljebb nem a 28. fordulóban, hanem kicsit később.

Ezúttal tehát leginkább az volt a kérdés, hogy megismétli-e a gárda 2016-os „sietségét”, amikor a 33 fordulós lebonyolítás során szintén már a 28. körben bajnokká avatták. A jelenleg zajló jelentősebb európai bajnokságokban még csak a skót Rangers ért révbe, nem terem tehát minden bokorban ilyesmi. Persze a riválisról sem volt szabad megfeledkezni, a Puskás Akadémia játékosai és stábtagjai harcos hangú nyilatkozatokkal utaltak ünneprontó szándékukra, noha még sosem nyertek bajnokit a Groupama Arénában. Most sem, bár kis híja volt, mert a mérkőzés nagy részében vezettek Nunes nagyszerű fejesével, ám a hazai nyomás a hajrá előtt Laidouni révén egyenlítést ért. Küzdelmes, izgalmas meccs az utolsó pillanatig, soha rosszabbat!

A lényeg, hogy egyelőre még nem „főtt meg” a győzelem, de a maradék öt forduló valamelyikében biztosan elkészül majd a ferencvárosi gálavacsora. A profi futball törvényszerűségei szerint egy ilyen sikeres idény után nagy valószínűséggel lesznek változások a csapat körül, hiszen a jól teljesítő játékosok vagy akár az edzők is magasabb szintre léphetnek karrierjükben. Akárhogy történik, az FTC ennél többet, mint ebben az idényben, nehezen érhetne el, de a méltó befejezésre figyelni kell, no meg az üldözőkre, akik a jelek szerint időnként fel tudnak nőni a feladathoz, a leendő bajnokhoz. Mint most a várható ezüstérmes felcsútiak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!