A hazai sportfotózás meghatározó alakja 1971-ben került az MTI-be, ahol eleinte belpolitikai fotós volt, fényképezett politikusokat, és ott volt Bajkonurban is, amikor az első magyar űrhajós útjára indult.
A nagy szerelem azonban a sport volt a számára, amelyet gyakorolt is, raliversenyzőként is nevet szerzett magának. Sportfotósként a labdarúgás volt a fő profilja, számos díjat nyert képeivel Magyarországon és külföldön egyaránt. 1989-ben elnyerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság
által kiírt, „A sport legszebb pillanatai” című fotópályázat fődíját (Arany Lencse-díj) a fekete-fehér kategóriában.
Az 1980-as moszkvai játékokon fotózott először olimpián, és utána is többször dolgozhatott ötkarikás játékokon. 1995-ben az akkor induló Sportissimo rovatvezetője lett, majd a magazin megszűnése után lapunk szerződtette. Néhány év múlva a fotórovat vezetője lett, s egy évtizeden keresztül felelt a Nemzeti Sport fotósainak a munkájáért.
Ezután lapunk főmunkatársaként tevékenykedett, majd tavaly az MLSZ főállású fotósa lett, ám súlyos betegsége miatt ott nem sokáig dolgozhatott.
A Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) az idén Életműdíjjal ismerte el munkáját.
A csönd tisztelete – Malonyai Péter publicisztikája
Gyász: elhunyt a Videoton UEFA-kupa-döntős játékosa
