FTC: Hiányzik – elbúcsúztatták az olimpiai bajnok Szűcs Lajost

A Himnusz elhangzását követően rövid videoösszeállítás idézte fel Szűcs Lajos alakját: gólját az 1969-es magyar–dánon, gólörömét az 1968-ban 2:0-ra megnyert magyar–szovjeten vagy éppen a legendás barátok, Rákosi Gyula és Albert Flórián társaságában – azért, hogy ki-ki egy-egy nagy pillanatot őrizzen meg a kiváló labdarúgóról.

Rákosi Gyula és Nyilasi Tibor az első sorban foglalt helyet, mögöttük Bálint László, hátrébb a többi Fradi-játékos, a teljesség igénye nélkül, Horváth László, Szokolai László, Bánki József, Józsa Miklós, Kincses Sándor, Pintér Attila, Keller József, ifjabb Albert Flórián, Vincze Ottó, Dragóner Attila, Szeiler József, de más klubok egykori kiválóságai is megjelentek, mint Szurgent Lajos, Szalay Miklós, Jakab János és közöttük a legidősebb, Raduly József. Az újpestiek – Nagy László, Juhász Péter, Sarlós András, Borbély László, Noskó Ernő, Tóth András, Kovács József, Dunai II Antal – egy csoportban érkeztek, majd járultak Szűcs Lajos, vagy ahogyan csak maguk között nevezték, a Bengáli tigris fényképe elé, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait. Mint ahogyan két világbajnok asztaliteniszező, Jónyer István és Gergely Gábor is kötelességének érezte, hogy lerója tiszteletét.

A sportért felelős államtitkár, Szabó Tünde kiemelte, Szűcs Lajos úgy volt nélkülözhetetlen láncszeme minden idők egyik legjobb Fradijának, hogy megmaradt szerénynek és alázatosnak. Az államtitkár asszony érdekes történettel idézte meg a hatvanas évek világát: a mexikói olimpia legjobb játékosának megválasztott labdarúgó meghívót kapott a világválogatottba, s a brazilok elleni meccs után Franz Beckenbauer megpendítette neki, helye lenne a korszak Bayernjében. Manapság cikkek özöne jelenne meg a hírről, 1968-ban egy csendes „nem” volt Szűcs Lajos válasza. Akkoriban csak úgy lehetett valaki profi, ha úgymond disszidál, a fedezet pedig nem akarta végleg elhagyni a hazáját.

A MOB elnöke, Kulcsár Krisztián is olimpiai emléket idézett fel: a mexikóvárosi játékok után a lapok szerint a remek labdarúgó „az egyik mozgatója a csapatjátéknak”, Berzi Sándor MLSZ-alelnök Rákosi Gyula szavait idézte, aki a fedezet első válogatottsága előtt a következő szavakkal küldte pályára: „Csak nyugodtan, mintha a Viola utcában lennél”, és az emlékezésből nem maradhatott ki, hogy a kétszer is az év labdarúgójának választott Szűcs Lajos elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a válogatott az 1972-es Eb-n a négy közé jutott.

Orosz Pál, az FTC Zrt. igazgatója felidézte, ha pályafutása elején gondja volt, csak bekopogtatott a 9-es szobába – amely a nagy hármas, azaz Albert, Rákosi és Szűcs törzshelye volt –, s máris jobb kedvre derült. „Csak most éljük meg, hiányzik.”

Igen, hiányzik.

Az újságíró pedig azt a jelenetet őrzi meg, amikor a legendás játékos a magyar–szovjeten tárt karokkal siet a gólszerző Farkas Jánoshoz.

Mosolyog, mozdulata erőt sugároz csapattársai felé. Ahogyan tőle megszoktuk.