Felfelé a lejtőn – Deák Zsigmond jegyzete
Próbált már valaki az élményfürdő óriáscsúszdáján lefelé menet megállni és visszakapaszkodni? Na, körülbelül ilyesmit kellene tennie a labdarúgó NB I két kieső helyén telelő Kecskemétnek és Debrecennek. Itt, a Nemzeti Sportban szokás szerint cikksorozatban értékeljük a tucatnyi gárda néha valóban tucatteljesítményét, máskor ennél jobb vagy rosszabb formáját. Értelemszerűen a tabella elején és végén lehet inkább kitenni a „Vigyázat, nagyfeszültség!” figyelmeztető táblát, ilyen kevés szereplő esetén persze középtájon is érdemes azért figyelni.
Az alvégen tartózkodók, ne szépítsük, lemaradtak, mint a borravaló, főképp a KTE, amely az előző idények második és hatodik helyével kellemes meglepetést okozott, erőt mutatott és elismerést aratott. Hát még úgy, hogy sorra termelte ki a válogatott játékosokat (Szalai Gábor, Szűcs Kornél, Horváth Krisztofer, Nikitscher Tamás). Közülük már csak utóbbi viseli a kecskeméti mezt, s ha hinni lehet a híreknek, ő sem sokáig, hiszen sorban állnak érte nyugati első és másodosztályú kérők, miközben az értéke az ősszel 275 ezer euróról 900 ezerre nőtt. Ám a közelmúltbeli átigazolási modell ebben a helyzetben nem tűnik követendőnek, mert ha nem marad minőségi ember, esélytelen a bennmaradás kiharcolása. Ráadásul már nem a korábbi sikeredző, Szabó István, hanem a nála tapasztalatlanabb Gera Zoltán vezetésével. Már láthatók változások, például a vereségsorozat lezárása és az eddigi magyar túlsúly „megbontása” Michael López és Driton Camaj érkezésével, persze ha sikerül a bravúr, senki sem nézi majd a játékosok személyijét.
Debrecenben még inkább jöttek-mentek a trénerek, Szrdjan Blagojevicset kissé váratlanul menesztették a klubvezetők, akik talán azóta sem tudják, miért nem jött be Máté Csaba csatasorba állítása, miközben a klublegenda Dombi Tibor kétszer is oltotta a tüzet. Megmondom őszintén, nekem a jelenlegi tréner, Nestor El Maestro nagy rejtély, s nem csak a felvett neve miatt, mert egyelőre nem tudott mestermunkát végezni a Nagyerdőben. A Fradi hihetetlen, 5–4-es legyőzése mellett három vereségbe szaladt bele a Loki a legutóbbi négy bajnokiján, az óriáscsúszdán itt még lefelé visz a víz… Lang Ádámtól kezdve más nagy nevek repkednek a levegőben ügyeletes megmentőként, ám ilyen szituációban, mint tudjuk, nemcsak a szakmai és játéktudás számít, hanem a lelkierő, a kohézió (Dzsudzsák Balázsnak ezen a területen lehet jelentős szerepe az öltözőben), valamint az előre nehezen kalkulálható szerencsefaktor.
Bevallom, nekem a KTE és a DVSC is hiányozna az NB I-ből, persze ez nem kívánságműsor, még ha arrafelé nyilvánvaló, mit kívánnak a kecskeméti és a debreceni szurkolók az új évre.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
