Most az arany a legfontosabb

A télen Kovács Zoltán visszaszerezte a helyét az újpesti kezdő tizenegyben. Az ősszel, amikor visszatért a kínai Sencseng Csianlipaótól, legtöbbször csere volt. Azért így is volt emlékezetes bajnokija, hiszen Debrecenben a tartaléksorból beállva szerzett győztes gólt.

Furcsa volt, amikor a padon kellett ülnie

- Gondolom, dolgozott önben a bizonyítási vágy, amikor elkezdte a téli felkészülést, hiszen nem nagyon szokhatott hozzá, hogy csereként álljon be az Újpestbe.
- Az volt a célom, hogy visszaszerezzem az évekkel ezelőtt egyszer már kiharcolt helyemet - mondta Kovács Zoltán. - Amikor tíz évvel ezelőtt a Megyeri útra kerültem, egyből kezdő voltam, és ha jól emlékszem, csak kétszer ültem a kispadon. Amikor visszatértem, meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy itt van egy összeszokott együttes, amibe akkor nem fértem be. Nagyon furcsa volt. Az edzőink, Mészöly Géza és Véber György le is ültek velem beszélgetni, és korrektül elmondták, hogy ez a helyzet. Én is csak egy játékos vagyok, meg kell küzdenem a többiekkel. De azt is közölték, hogy egyelőre nem leszek kezdő, viszont hosszú távon számítanak rám, megkapom a bizonyítási lehetőséget. Természetesen nem sértődtem meg, hanem elkezdtem hajtani, küzdöttem a helyemért. Az edzők betartották, amit ígértek, és ez nagyon fontos.

- Nem lehetett könnyű hozzászoknia az új helyzethez.
- Nem is akartam ezt a szituációt állandósítani. Az ősszel hat mérkőzést játszottam, háromszor voltam kezdő és két gólt rúgtam, ebből az egyik győzelmet ért. Azt gondolom, már ezeken a meccseken is jeleztem, hogy van helyem az együttesben. De nem voltam elégedetlen, edzettem szorgalmasan tovább akkor is, amikor a cserék közé jelöltek. A hozzáállásomat nem befolyásolja, tartalék vagyok-e vagy kezdő, én mindig bizonyítani akarok.

- Már biztos a helye az együttesben?
- Ha ez a mai Újpest kapcsán egyáltalán kijelenthető, akkor igen, noha természetesen senkinek sincs bérelt helye. Van néhány meghatározó játékos, de nagyon komoly harc dúl egy-egy helyért, mert sok a jó játékos a keretben. Bízom benne, hogy nekem mindig lesz helyem a kezdők között, de nem dőlök hátra, ugyanúgy dolgozom, mint minden labdarúgó.

Nem a karszalag dönti el, kinek van tekintélye

- Egy pozícióját biztos nem szerzi vissza egyelőre, hiszen az edzők nem önt választották csapatkapitánynak. Pedig amikor távozott, önnél volt a karszalag. Mit szólt a döntéshez?
- Ôszintén mondom, meglepett - és nem csak engem -, hogy nem rám esett a szakmai stáb választása. Elfogadom a döntést, hiszen ők a főnökök, és az én szerepemet nem az befolyásolja, van-e rajtam karszalag vagy nincs. Azt hiszem, ennek ellenére is elfogadnak a társak.

- A Vasas elleni edzőmérkőzésen jól játszott, és a csapat is remekül teljesített. Ez igen biztató a jövőre nézve.
- Nagyon örülünk az angyalföldiek elleni sikernek és a játéknak, de nem értékeljük túl a mérkőzést, hanem a helyén kezeljük. Nem foglalkozunk mi semmi mással, csak a sikerrel, és ez esetünkben a bajnoki címet jelentené. Mi a tavasszal nem akarunk számolgatni, hanem mindig a következő meccset szeretnénk megnyerni.

- Vélhetően egy héttel később kezdődik majd a bajnokság. Nem kerültek túl korán csúcsformába?
- Ugyan már, attól még elég messze vagyunk. Nézze meg a szombati csapatunkat. Nem játszott Tóth Norbert és Rajczi Péter. Juhár Tamás, Fehér Csaba és én nem edzettünk túl sokat a csapattal az utóbbi hetekben, szóval abban az összeállításban, amelyben szeretnénk a tavasszal játszani, még egyszer sem léptünk pályára. Aki azt mondja, most vagyunk a legjobbak, az nagyot téved. Nekünk még jó is, ha később folytatódik a bajnokság, hiszen még pontosabbá tehetjük a csapatjátékunkat, és akinek van mit pótolnia, az behozhatja a lemaradását.

Boldogan lemondana a házi gólkirályságról

- Mivel lenne elégedett az előttünk álló tavasz végén?
- Nem nagyon szeretek ígérgetni. Amióta Újpesten vagyok, egyetlen esztendőt leszámítva, mindig én voltam a házi gólkirály. Most nagyon boldog lennék akkor is, ha mondjuk, Rajczi Péter lenne a legjobb góllövőnk, a csapatunk meg bajnokságot nyerne.