Újpesten nagyot álmodnak

Nem kell más, csak egy kis napsütés, néhány korty fütyülős barackpálinka, aztán a férfiember hetykén kigombolja a nagykabátját, és meccsre indul. Meccsre bizony, mert már nagyon unja a telet (olykor az asszonyt is…), mert már nem kopogtat, hanem egyenesen dörömböl a március, és mert hiányzik a futball.

Évek, sőt lassan évtizedek óta haldoklik nálunk a világ legnépszerűbb sportága, klubok csődölnek be, szélhámosok tűnnek fel, aztán el, és már a Woody Allen-féle szlogen is idejét múlta: fogd a pénzt, és fuss! Pénz nincs, futni pedig nem szeretnek mifelénk a futballisták. De az emberek képtelenek leszokni erről a csodálatos játékról. Aki ott volt Újpesten, az reménykedve várta a Szusza Ferenc-stadion tökéletes talajú műfüves pályáján a meccset, és nem is csalódott. Főként, ha a liláknak drukkolt.

A hazaiak ugyanis olyan játékkal rukkoltak ki, hogy azt öröm volt nézni. Gyors, korszerű, megkomponált akciók futottak a pályán. A szurkolók a pálya szélén, a Vasas futballistái pedig bent a műfüvön figyelték állva Mészöly Géza együttesét. Edzőmeccs volt ez, tét nélkül, ám olyan találkozó, melyből sok mindenre következtethet a drukker. A lila-fehér hívek például arra, hogy kedvenc csapatuk bajnokságot nyerhet. Nem túlzás ez így február végén sem. A liláknak roppant erős a játékoskeretük. S ha mindehhez hozzávesszük, amit Mészöly Géza a találkozó végén mondott, nyugodtan kijelenthetjük, az Újpest nagy tavasza következhet.

A cél egyértelműen a bajnoki arany

"A felkészülésünk tökéletesre sikerült - mondta a lilák vezetőedzője. - A játékosok maximális erőbedobással dolgoztak, úgy tűnik, az anyagi háttér is rendeződik, úgyhogy most valóban bizakodhatunk. Nekem a legnehezebb a dolgom, de ez kellemes gond: ki kell alakítanom a legerősebb tizenegyet a sok jó futballistából. Annak külön örülök, hogy a fiúk felszabadultan, motiváltan futballoztak a Vasas ellen. Bajnokok szeretnénk lenni, ezt felesleges titkolni…"
S hogy a Megyeri úton jól gazdálkodnak az értékekkel, azt jelzi: a hírek szerint már most megegyeztek Simek Péterrel, hogy nyáron lejáró szerződését egy évvel hosszabbítsa meg. Így, ha külföldi kérő érkezik, tisztességes összeg vándorol a kft. kasszájába.

Fáradtan játszottak az angyalföldiek

Miközben az újpestiek elégedetten figyelhették a csapatukat, a Vasas drukkerei azt látták, hogy együttesük kereste a ritmust, megpróbálta lassítani a játékot, de szembetűnő volt a két csapat közötti gyorsaságbeli különbség. Ráadásul a játékvezető egy túlságosan kemény belépője nyomán Tóth Andrást, a piros-kékek csapatkapitányát cserével kiállította. Mintha egy angyalföldi öregfiúkcsapat mérkőzött volna az újpesti titánokkal. Hogy ennek mi az oka, azt talán csak Egervári Sándor vezetőedző tudja. Lehet, hogy most jött ki a fáradtság, a felkészülés okozta tompaság a játékosokon. Mindenesetre az angyalföldi drukkerek lehangoltan távoztak a Megyeri úti sporttelepről, s még az sem vigasztalta őket, hogy ezúttal különböző okok miatt hiányzott Waltner Róbert, Szanyó Károly, Schultz Levente, Füzi Krisztián és Weitner Ádám. Ettől még játszhatott volna lendületesebben a csapatuk, már csak a pálya szélén toporgó Illovszky Rudolf miatt is, aki a héten töltötte be 83. születésnapját, és aki ma is épp olyan lelkes és energikus, mint tíz vagy harminc esztendővel ezelőtt. De öröm volt látni a pálya mellett Bene Ferencet, Juhász Pétert, s még jónéhány egykori kedvencet. Ott volt a nézők között Lothar Matthäus szövetségi kapitány is, aki a válogatott menedzsere, Hrutka János társaságában nézte végig a meccset.

A kapitány példának tekinti a lilák futballját

A német szakember mosolyogva üdvözölte Mészöly Kálmánt (a Vasas legendás futballistájának nem lehet egyszerű egykori csapata ellen drukkolni…), a Cottbus itthon tartózkodó légiósát, Lőw Zsoltot, majd a meccs végén hosszasan beszélgetett Mészöly Gézával.

"Örülök hogy kijöttem, hajtós kis meccs volt, remek talajú pályán - mondta Lothar Matthäus. - Az Újpest korszerű, gyors, látványos futballt játszik, jó lenne, ha a többi magyar csapat is hasonló szellemben és mentalitással futballozna. Elégedett vagyok a válogatott kerettagok játékával, jó, hogy Fehér Csaba itthon szerepel, így többször megfigyelhetem. Simek Péter pedig rendkívül biztatóan mozgott…"

Nem kell ide más, csak egy kis napsütés, néhány korty fütyülős barackpálinka, aztán a férfiember hetykén kigombolja a nagykabátját és meccsre indul.
Álmodozni, nosztalgiázni - és újra meg újra bizakodni. ---- E ---- &