Szanyó Károly inkább a pályán cselezgetne

A 31 esztendős fiatalember, a Vasas középpályása drámája több mint fél évvel ezelőtt kezdődött. Egy forró nyári napon már mint angyalföldi labdarúgó edzésre készülődött, amikor sms-üzenetet kapott a következő szöveggel: "Sürgősen Svédországba kellett utaznom, a gyerek velem van, majd jelentkezem…" Ez a történet nem a futballról, hanem egy labdarúgóról, egy sportolóról szól, akinek ugyanolyan nehéz pillanatai lehetnek, mint azoknak az embereknek, akik ismeretlenül sodródnak hasonló helyzetbe, s akiket az utcán észre sem veszünk…

Attól a pillanattól kezdve mint az Összeomlás című filmben Michael Douglasszel, Szanyó Károly körül is megfordult a világ. Pontosan tudta, hogy harcolnia kell a végsőkig.
A tét a fia volt.
A dráma azóta is tart.
A Vasas egy hétig edzőtáborozott Horvátországban, ám a csapattal nem utazott el Szanyó Károly, neki egy, a magánéletével kapcsolatos meghallgatáson kellett megjelennie. Az angyalföldi vezetők - a vezetőedző, Egervári Sándor beleegyezésével - azt mondták a játékosnak, maradjon Budapesten, és folytassa a harcot hétéves gyermekéért.
Szanyó Károly ugyanis gyanúsított.

Órákon át tartó autózás az oviig

A rendőrségen jobbról-balról lefényképezték éppen úgy, mint az amerikai filmekben a gyilkosokat, a tolvajokat, ujjlenyomatot vettek tőle, mert a korábbi felesége feljelentette őt, mert itthon tartotta a közös gyermeküket.

A korábbi többszörös olimpiai válogatott, aki az Atlantában szereplő ötkarikás együttes egyik alapembere volt, augusztus óta cipeli magában némán a fájdalmat.
A pereskedés januárban kezdődött.

A per, a civakodás a volt nejével - így nem könnyű a futballra koncentrálni, ám Szanyó Károlyról mégis úgy beszélt a napokban Egervári Sándor, mint csapata egyik nagy értékéről, aki a tavasszal vezéregyénisége lehet a Vasasnak.
A harc két fronton zajlik: a futballpályán és az élet színpadán.
Szanyó Károly itt is, ott is győzni akar.

- Ismerem tizenhat éves kora óta, még a Népsport tudósítójaként volt szerencsém a lelátóról figyelni az akkori NDK-ban rendezett UEFA-torna mérkőzéseit, és a magyar csapatban Sándor Tamás, Dombi Tibor s még jó néhány tehetséges ifjú mellett ott szerepelt ön is. Ezért is merem megkérdezni, hallva egy különös hírt, hogy mi is ez a zűrzavar az életében?
- Azt hiszem, az a legegyszerűbb, ha az elejétől kezdem - mondta nagyot sóhajtva Szanyó Károly. - Kilencvenhétben megnősültem, mert úgy éreztem, találtam egy lányt, aki velem lesz majd akkor is, ha nyugdíjasként a ház körül teszek-veszek. Szerelmi házasság volt, nem sokkal később jött a gyerek, Márk, a szemünk fénye, aki azóta már hétesztendős. Csakhogy az élet még véletlenül sem olyan, mint a szirupos hollywoodi filmekben, 2003 márciusában elváltunk. Nem volt tányérdobálás, üvöltözés, szép csendben hagytuk el egymást, a bíróság akkor természetesen az anyának ítélte a gyerekünket. Elfogadtam, de nehezen szoktam meg, hogy nem mindennap látom a fiam. Nem akarok nagy szavakat használni, de Márk a mindenem, amikor például Győrött játszottam, képes voltam órákat autózni csak azért, hogy az óvodában adjak neki egy puszit a fejére.

- Hogyan lett ebből bírósági ügy?
- Tavaly augusztusban olyasmi történt, ami nagyon megviselt. Akkor már a Vasassal készültem, a fiam pedig épp velem töltötte a nyári szünidőt. A volt feleségem váratlanul megjelent egy napon, és azt mondta, elviszi magával Márkot orvosi vizsgálatra, másnap pedig visszahozza. Edzésen voltam, amikor telefonon üzent, hogy Svédországba kellett utaznia a fiammal együtt. Akkor már tudtam, hogy itt valami nem stimmel. A volt feleségem összejött egy svéd férfival, hozzá ment ki, és tulajdonképpen csellel csalta el a gyereket.

---- R ---- -