Iszonyú emlékek fogsága

- Parkolópályán vagyok, de habzsolom a szakanyagokat - mondta az edző. - Volt szó arról, hogy esetleg visszamegyek tanítani, de a tanév beindulása után ez már nem jött össze.

- Az edzői munka nem hiányzik?
- Dehogynem, de a magyar labdarúgás jelenlegi helyzete, az a miliő, ami a magyar focit napjainkban körülveszi, számomra taszító. Iszonyatos emlékeim vannak, sok mindenről tudnék beszélni. Nekem tiszta a lelkiismeretem, a véleményem megvan a történtekről, de nincs szándékomban a bilit kiborítani, nincs szükségem arra, hogy visszafröccsenjen rám. Ôszintén szólva elsősorban külföld felé kacsingatok, a segítőim dolgoznak is ennek érdekében, ám mindaddig, amíg az esetleges szerződés nem realizálódik, bővítem a szakmai ismereteimet annak érdekében, hogy egy felkérés, lehetőség ne érjen váratlanul.

- És ezt miképpen csinálja?
- Angol, portugál és német nyelvű anyagokkal bővítem az ismereteimet, igyekszem lépést tartani a világ labdarúgásával. Decemberben tíz napot töltöttem Portugáliában. Jártam Portóban, Lisszabonban, Setubalban, látogattam edzéseket, mérkőzéseket, megnéztem vagy hetet. Úgyszintén egy tanulmányút miatt Görögországba készülök. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a görögök miként jutottak el odáig, hogy Európa-bajnokok legyenek, bizonyára lehet tőlük is tanulni.

- Mindehhez sok pénz kell. Miből futja minderre?
- Nincsenek káros szenvedélyeim. Úgy vagyok valahogy, mint egy jövőjéért aggódó vállalkozó, aki megtakarításainak egy részét vállalkozásába fekteti, hogy abból majd profitáljon. Én a szakmai tudásom bővítésére fektetem be a vagyonom egy részét, igyekszem minél többet megtanulni, mert vallom: ami ma megvan, az holnap már nem elég.