A nagy felmérés: Debrecen

Ezüst - amelyet minden debreceni arannyá nemesítene május végére, legyen szó szurkolóról, játékosról, tulajdonosról vagy szponzorról. Mert az arany egyfelől jobban fizet - bár a tavaly júniusi ligavezetés, DVSC, FTC hármas négy fal közt zajló csatározásai után ez csak részben igaz -, legalábbis külföldön, a nemzetközi porondon érvényes tarifák vonatkozásában. No, és persze ott a presztízs, a dicsőség, a városnak ugyanis első osztályú labdarúgó-bajnokcsapata még nem volt. 2004-ben kilencven perc hiányzott hozzá, az idén nem bíznák a döntést az utolsó meccsre a hajdúságiak. Ám ez egyelőre a távoli jövő, a jelen realitása: második pozíció a Ferencváros mögött, hárompontnyi hátránnyal. Az "alkímia" sikere mindazonáltal nem kizárt, sőt…Piros - ami jelen esetben az "Állj!" parancsot szimbolizálja. A kisebb-nagyobb bajnoki botlásoktól hely hiányában ezúttal eltekintenénk, ám a gyors kudarccal záruló kupakalandoktól két okból sem. Ami a Magyar Kupát illeti, az 1999-ben és 2001-ben aranyérmes klub 2003-ban is a döntőig jutott (igaz, azt elbukta az FTC-vel szemben), csakhogy a páratlan évek finálésorozata ezúttal megszakadt, a Matáv Sopron meglepetésre parkolópályára tette a Lokit (1-0). Még kellemetlenebb "élményt" jelentett az Intertotó-kupa-búcsú a sorozat első körében a következő szakaszban szintén kiszálló szlovák Spartak Trnavával szemben, elsősorban is a DVSC tavalyi UEFA-kupa-marsa után. Fűzzük hozzá: bő két héttel az emlegetett - és elvesztett - Üllői úti bajnoki "döntő" után benne volt a pakliban, hogy a mentálisan megroggyant társaság szereplése ezúttal nem okoz országos felfordulást. A józanul gondolkodóknak volt igazuk.Fekete - mint pont. Amit egyfelől a szurkolótábor bizonyos része érdemelt ki, amely a hatodik fordulóban rendezett (amúgy végül győztesen megvívott: 2-1) DVSC-Kaposvár bajnoki után perceken keresztül ócsárolta az akkori edzőt, Szentes Lázárt. Noha utóbb a klub vezetői egyfajta össznépi békítőshow-ba fogtak, a szakembert öt fordulóval később váratlan húzással leváltották, helyére a korábbi békéscsabai edző, Supka Attila érkezett. Szentes Lázár menesztését követően lelkiismeretük megnyugtatása végett sokan a világháló fórumain tartottak bűnbánatot, csakhogy ettől még igaz Rotterdami Erasmus mondása: "Az etiópnak bőre fehér sose lesz…" ---- NS-elemzés
Erősségek
A DVSC játékoskerete
a legmasszívabb a magyar mezőnyben, minden posztra nagyjából két hasonló képességű ember jut, így elvileg a csapatba kerülésért is nagy a harc. A játékosok zöme több mint két éve Debrecenben játszik, azaz összeszokott együttesről van szó.
Gyengeségek
A vidéki gárdák fővárosiakkal szembeni kisebbségi érzése olykor-olykor
a DVSC-nél is tetten érhető, bár egyre ritkábban, igaz, ez tisztán az erőviszonyokat figyelembe véve nem lenne indokolt. Az irányító Sándor Tamás esetleges pótlása mentálisan és csapatszerkezet terén sem megoldott.
Kockázatok
Nehéz önmagán kívül bármiféle, a bajnoki célt gátló külső tényezőt találni
a Loki háza táján, gazdaságilag stabil a klub. Kellemetlenséggel elsősorban az előbbi rovatban emlegetett fővárosi túrák járhatnak: a DVSC az FTC-vel, az Újpesttel és a Vasassal is idegenben találkozik.
Esélyek
Akárcsak egy éve, az idén is a bajnoki címért szállt versenybe a DVSC,
a különbséget a vezetőedző személye adja. Supka Attila munkáját a tavaszi első mérkőzéseket követően lehet reálisan értékelni, mégis kijelenthető: egy újabb bronz a tavalyinál is nagyobb csalódást jelentene Debrecenben.

NS-prognózis: 1-3. helyezés
A DVSC listavezetővel szembeni hárompontos hátránya az FTC markánsabb gólkülönbsége miatt értékelhető négynek is, ami nem ledolgozhatatlan - igaz, a Loki közvetlen üldözői is látótávolságon belül vannak. ---- Az edző szemével: sokkal jobb helyzetkihasználás kell
Debreceni edzőként - ez ideig - három és fél hónap jutott Supka Attilának: a november elején a klubbal közös megegyezéssel szerződést bontó Szentes Lázárt a korábban a Békéscsabát dirigáló tréner váltotta a kispadon, aki az FTC elleni presztízsmeccsen debütált a Nagyerdőben: méghozzá győzelemmel.
- Nagyon jó szellemiségű társaságot irányíthatok, ahol a játékosok kivétel nélkül elvégzik az eltervezett munkát - beszélt eddigi tapasztalatairól Supka Attila. - Egytől egyig tudják, mi a célunk, és ennek eléréséért hajlandóak mindent elkövetni. Ha az együttes fejlődésének sarokpontjait kell említenem: a helyzetkihasználáson feltétlenül javítanunk kell, agresszívebben kell játszanunk, és végül, de nem utolsósorban a csapatrészek közti összhangot is növelni szeretnénk, hogy könnyebben lendüljön védekezésből támadásba a csapat.

DVSC: küzdésből kitűnő!
"A DVSC véglegesen a bajnokesélyesek sorába lépett. Az állomány minősége jó, mennyiségi gondok sincsenek, azaz posztonként van választási lehetősége az edzőnek. Mivel anyagi téren sincs semmi gond, és a játékosokat is kellően motiváltaknak érzem, úgy gondolom, komoly ellenfelei lesznek az FTC-nek." - Csank János, egykori szövetségi kapitány

A régi sztár szemével: Menyhárt Ernő a csapatban hisz
Menyhárt Ernőt, a cselkirályt, aki 1977 nyarától hat idényen át viselte a piros-fehér dresszt, pályára lépésekor sokatmondó rigmussal fogadta a debreceni publikum: "A Menyus, az Ernő, a gólözön ma eljő!"
A Menyus, az Ernő is reménykedik abban, hogy története során először élvonalbeli bajnok lesz az idén 103. életévébe lépett klub csapata.
"Az együttes őszi teljesítményével megteremtette ennek a lehetőségét, néhány találkozóján bajnok módjára is játszott - dicsérte a jelenlegi gárdát a korábbi közönségkedvenc. - A klubvezetők teljesítették feladatukat, a tárgyi és személyi feltételek adva vannak a sikerhez, most már a csapaton és az edzőn a sor. Mit értek ezen? Bízom abban, hogy a sansz nem megbénítja, sokkal inkább fanatizálja majd a társaságot. Fejben és lélekben kell felülkerekedniük minden akadályon - magukon is. Ha így lesz, és hiszem, hogy így lesz, sok-sok egykori kiváló edző és játékos álmát váltják valóra. És nemcsak
a csapat, hanem a város és a csodálatos szurkolótábor is megérdemelné az aranyérmet."