A nagy páros hamarosan megint együtt játszhat

Az MTK Budapest középpályása nem tudta, hogy a kórházból mikor mehet végre haza. Most már túl van ezen a nehéz időszakon, szorgalmasan készül a kék-fehérek erőnléti trénerével, Somodi Lászlóval, és bízik abban, hogy futballozik még együtt az egyik legjobb barátjával, Illés Bélával.
Ám Halmai Gábor nem sietteti a visszatérést, azt reméli, a tavaszi idény végén már a játékával is tud segíteni a csapatának.

- Ön rendszeresen készül a Hungária körúti stadion konditermében, ám arra kíváncsi lennék: az őszi öt műtétet követően az orvosok miként vélekednek a bal térde állapotáról?
- Amikor legutóbb voltam kontrollvizsgálaton, a műtétet végző Hangodi László azt mondta, jobb a térdem stabilitása, mint ahogy azt ő előzetesen remélte - mondta a kék-fehérek 57-szeres válogatott középpályása. - Az úszás és az erősítés mellett óvatosan már kocoghatok, azonban azt még nem tudom, hogy a lábam mikor lesz minden szempontból terhelhető. Az előző sérülésemet követően tavaly egy kicsit korán tértem vissza a pályára. Most azon vagyok, hogy ez a kellő időben történjen majd meg.

- Jóval optimistábban beszél, mint néhány hónappal ezelőtt…
- Való igaz, volt olyan időszak, amikor a célom az volt, hogy a járásra jó legyen a lábam. Amikor elfertőzödött a sebem, akkor eszembe jutott az az eset, amikor két évvel ezelőtt a székesfehérvári kórházban egy hozzám hasonló korú fiatal meghalt a fertőzés következtében, és bizony komolyan megijedtem. Szerencsére immár csak rossz emlék mindez, és abban bízom, április vége felé újra ott lehetek a pályán.

- Mit gondol, az MTK képes lesz megtartani a bajnokságban a jelenlegi pozícióját?
- Úgy vélem, az első két helyért a Ferencváros és a Debrecen csatázik majd, és mi éppúgy lehetünk harmadikok, mint mondjuk hetedikek. Egyébként a jelenlegi ötödik hellyel elégedettek lehetünk, az őszi teljesítményünk kiegyensúlyozott futballt takar.

- Ön ezer szállal kötődik Székesfehérvárhoz. Mi a véleménye az FC Fehérvár körüli eseményekről?
- Sajnos az egész magyar futball napi gondokkal küzd. A Videotonnál lettem élvonalbeli labdarúgó, soha nem volt közömbös, hogy a város csapata miként teljesít. Manapság már semmit nem jelent, hogy a klubnak milyen tradíciói vannak, és ha a vezetők túlvállalják magukat, az oda vezet, ahol az együttes most tart.

- Lát arra esélyt, hogy a magyar válogatott a vb-csoportjában az első két hely valamelyikén végezzen?
- Reálisan nézve erre kevés a remény. Kétszer sima, háromgólos vereséget szenvedtünk, hatalmas bravúr lenne így talpra állni. Jön a bolgárok elleni találkozó, és egyelőre nem látom azt, hogy összeállt volna a csapatunk.

- És a legendás Halmai Gábor, Illés Béla kettős összeáll-e még a Hungária körúton?
- Reménykedem benne. Béla túl van az ötszázadik első osztályú meccsén, lassan ő lesz a csúcstartó a legjobbak között. Az ötszáznyolcadik mérkőzésén szeretnék játszani, ám addigra aligha leszek játékra alkalmas állapotban. Jó lenne vele együtt ünnepelni, így talán majd megkérem őt, hadd végezzem el annak a bizonyos találkozónak a kezdőrúgását…