Stadler-irány: futball helyett festmények

Itt van mindjárt a festményárusítás. Korábban sok mindennel foglalkozott Stadler József, ki ne tudná, hogy juhászként kezdte valamelyik mezőn, aztán ripsz-ropsz milliárdos vállalkozó lett belőle. Jött a futball, saját csapattal, saját stadionnal, meg persze az Európában ideoda száguldó kamionok a Stadler-birodalom követei. Ám valahogy a művészet kimaradt eddig, illetve ez úgy igaz, hogy a vállalkozó vásárolt néhány festményt, köztük csak úgy mellékesen megvette Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját.
Majdnem az igazit.

Ám most fordult a kocka, Stadler gondolt egy merészet, és saját honlapján eladásra ajánlotta jó pár néhány kedvenc festményét. Bárki jelentkezhet, s bárki ajánlatot tehet rájuk.

A licit meglehetősen magasan kezdődik, az Utolsó vacsorát például hárommillió forintért kínálja az üzletember, persze vannak olcsóbb képek is, mint a Vendégem, Claudia című, amely háromszázezret kóstál, a Családi vállalkozás fantázianevet viselő alkotás pedig félmillióba kerül.

Vegyék, vigyék, hiszen a közjót is szolgálják ezzel.
Legalábbis Stadler József azt mondja: "A festményeimért esetlegesen befolyó összeget szeretném majd a sportra, a stadion felújítására fordítani, jó lenne, ha a Stadler-aréna újra olyan állapotban lenne, mint amikor még első osztályú meccseket játszottak itt. Most bizony elég lepusztult. Egyébként magam is meglepődtem az érdeklődésen, egy nap leforgása alatt harmincegyezer e-mailt kaptam a festmények miatt. Előbb-utóbb eladom őket. Jó helyre kerül a pénz, mint ahogy a Stadler Alapítványba befolyó pénzt is nemes célokra kívánom felhasználni."