Vezetni mindig élvezet

Azért Hamvas Béla és szellemi köre valamelyest magasabb színvonalú vitákat folytatott, mint amilyeneket az elmúlt héten olvashattak lapunk hasábjain, a Róbert Károly körúti prominensek (MLSZ) és a Hattyúházi eminensek (Liga) jóvoltából. Most mondjam azt, hogy egy magyaros választási kampány hangulatát idézték? Végül is, most, hogy közeleg az MLSZ-elnökválasztás, lehet, hogy a nagyívű szóváltások kijelölték a medret, amelyben a sár hömpölyögni fog. Persze nem kizárt, hogy a Lothar Matthäusnak odapörkölő Mészöly Kálmán csak Géza fiát látná szívesen a kapitányi padon (egy apa mindig is elsősorban apa marad, amiben nincs kivetnivaló), míg Peter Pellady nem tör Szieben László székére (és utóbbi sem Bozókyéra), kvázi egymástól függetlenek az incidensek - manapság azonban ritkán adódnak efféle véletlenek. A műbalhé-verzió sem vethető el, elvégre így senki sem a néhány nappal korábban kirobbant csúcsbotránnyal foglalkozott, hogy miután a magyar-brazil alkalmával a tévés reklámblokkból kihagyták a Szaknévsort, 250 millió forintot kellett átutalni Bodnár Györgynek - ami miatt egyébként tényleg fejeknek kellene hullaniuk, de sűrű záporesőt idéző módon. (Bodnárnak és ügyvédeinek amúgy ezúton is gratulálunk, hogy 15. éve oktatják üzletelésből a honi futball aktuális elöljáróit.) Ám pusztán személyes ambíciókat, avagy kreált drámát emlegetni ily magas rangú társaság tagjai esetében sértés volna, azaz igazán komoly szándékot illik feltételeznünk.Akár azt az első ránézésre irracionális feltevést, hogy jó dolog komoly vezetői pozíciót betölteni ebben a magyar futballban. De vajon miért? Mi a vonzó benne? A perspektíva, amit a zágrábi és a stockholmi meccsek rajzoltak meg? Az üres stadionok üdítő látványa? Netán az, hogy ha jövőre komolyan veszik a kiírást, a licencosztás másnapján kihirdetik az egyetlen tartozásoktól mentes honi elsőosztályú klub, a Debrecen bajnoki győzelmét? Az eredménytelen utánpótlás-nevelés, amelyet mindenki csak ostoroz? Esetleg a fiatal tehetségek helyett leszázalékolt légiósokat szerződtető s a hasznon a menedzserekkel risztelő menedzsmentek parádézása?Vagy előfordulhat, hogy ez az elporladt, a felséges múltra csupán düledékeivel emlékeztető magyar futball összességében mégiscsak üzlet? Hogy még akadnak, akik hajlandóak százmilliókat invesztálni, és ennyi pénz környékén mégiscsak jobb forogni, mint egy olyan cég berkein belül kornyadozni egy íróasztal mögött, ahol a külföldi tulajdonos kontrollerhéjái árgus szemekkel lesik a mozdulatokat? Vagy vesződni a saját vállalkozás nyűgeivel, várni egy mesés megrendelést, továbbá azt figyelni, hol akarnak éppenséggel átvágni az alkalmazottak?Kérdések, filozófiai mélység nélkül. Választ nem várunk. Azt a tükör előtt állva kell megadni.