Széthúzás a csapaton belül

Ami 1992-ben sikerült, az tavaly júniusban nem jött össze, vagyis a Szombathely ellen elvesztette az osztályozót a nyíregyházi futballcsapat, amely így eredetileg az NB I B-s bajnokságra kezdte meg a felkészülést a nyáron. Hogy aztán mégis a szabolcsi megyeszékhelynek lett élvonalbeli, a vasi városnak pedig csak másodosztályú alakulata, az már a magyar futball sajátossága, a szálak újbóli kibogozásától ezennel inkább eltekintenénk.

A lényeg, hogy a Spartacusnál az MLSZ elnökségének felkérése után rohamtempóban hozzáláttak a csapat megerősítéséhez. Persze hiába érkezett végül tíznél is több új futballista, érezhető volt: jócskán kell még idő ahhoz, hogy a játékosok valódi csapatot alkossanak. Az első mérkőzéseken szemmel látható volt az erőnléti hiányosság, így aztán hazai pályán sem a Békéscsaba, sem pedig a Sopron ellen nem tudott nyerni az újonc csapat. A Pápa elleni otthoni vereség után már felmerült az edzőváltás lehetősége, amely aztán az Üllői úton kapott ötös méretű zakó után vált valóra: Herédi Attilát egykori válogatottbeli társa, Détári Lajos váltotta a kispadon.
Más kérdés, hogy a pro-licences végzettség híján szakmai tanácsadóként érkezett egykori világválogatott sem tudott csodát tenni: bár a pécsi pontszerzés bravúrosnak számított, hazai pályán továbbra is botladozott, és a sereghajtó pozíciójában ragadt a gárda. Az első győzelemre a 12. fordulóig kellett várni, igaz, az a diadal nagyot "szólt", hiszen az örök rivális Diósgyőr otthonában szereztek három pontot Szatke Zoltánék. A várva várt siker mégsem adott kellő lökést a hajrához, hiszen a Fehérvár és az MTK elleni mecscsét simán elvesztette a csapat, amely a Kaposvár elleni idényzárón elért győzelemmel azért gondoskodott arról, hogy valamivel mégis nyugodtabban vághasson neki a szakmai stáb a téli felkészülésnek.

---- B ---- &