De az se az volt

Nem kívánom összefoglalni a liga és az MLSZ között zajló, a Diósgyőr bőrére menő teniszmérkőzést, melybe Sélley licencmenedzser is bekapcsolódott egy-két necces határozattal. A meccs egyébként kifejezetten élvezetes, legalábbis sajtószemszögből, elvégre témát ad, és még röhögni is lehet azon, hogy éppenséggel kiről derül ki, nincs is hatásköre arra, amit tegnap csinált. Sélley menedzser például egy személyben kizárt, ám kiderült, ő voltaképpen csak visszavont, és arra sem lett volna joga. Akár az egyszeri magyar turista, aki ugyebár azt mesélte, hogy "egyszer láttunk egy pingvint, de az sem az volt".
Pedig Sélley licencmenedzserre elvben fel kell néznünk, hiszen maga Szieben doktor nyilatkozta a rádióban, hogy az osztrák versenyző mögött a mi menedzserünk második lett az UEFA minősítése szerint - komolyan mondom, amikor ezt hallottam, repkedtek az inggombjaim lefelé, annyira dagadt a keblem a büszkeségtől. Erre fel néhány nappal később rá kellett ébrednünk, a mi Sélleynk "üresbe" utazott ki Nyonba, merthogy az UEFA-nál magyar belügynek nyilvánították az egész diósgyőri mizériát. Ezüstérmes licencmenedzsertől efféle nullahozamú kiruccanások legalábbis kisiklásnak hatnak - de mindegy, egy nap így is elment, régi tanulság, addig sem kellett otthon lenni.
Igaz, azt továbbra sem tudjuk, meddig futballozhatnak a diósgyőriek az élvonalban - holott, ha kicsit komolyabb vonásokat erőltetünk magunkra ezen eset ürügyén, rá kell jönnünk, alávaló dolog így húzni ezt az ügyet. Alávaló szórakozni a borsodi drukkerekkel, és alávaló szórakozni a futballistákkal, akiknek mégiscsak tudniuk kellene, lesz-e állásuk a jövő héten (habár megjegyzendő, az ő helyzetük még mindig könnyebb, elvégre valahol rendre lelnek egy pár százezres állást - a diósgyőriek viszont maradnak, nekik pedig se foci, se vasgyár, se pénz, se posztó, nem csodálom, hogy elkeseredésükben már mindenkit szidnak, mint a bokrot). Hogy ez kinek a bűne, firtatni felesleges. Megvan a sara a ligának, a szövetségnek, a városi önkormányzatnak, a befektetőknek. A bizonyítvány így is, úgy is a magyar futballról állíttatik ki: nálunk bármit meg lehet csinálni. Az egészben az a legbotrányosabb, hogy a rajtig "alápapírozzák" az indulókat, aztán öt-hat kör után kiderül, nemhogy kártyavárral van dolgunk, de még az az asztal sem valódi, amelyikre építették. Kérdem én: hogy a ménkűbe kaphatott zöld jelzést a Zalaegerszeg, amelynél most jelentették be, lassan félmilliárdra rúg a mínusz?! A Siófokba oltott Diósgyőrnél nyilván lehetett csűrni-csavarni, itt azonban egy a város, egy a zászló, azaz valami nagyon nem stimmel. Ezt támasztja alá az is, hogy - mint olvasom - a stadionban üres a VIP-szektor.
Más kérdés, hogy ha így haladunk, nemsokára a stadion lesz teljesen üres. És nem csak Egerszegen.