"Lám, tényleg megéri a Honvéd edzőjének lenni, hiszen milyen közel van ide a repülőtér&" - mosolygott Gálhidi György, midőn a Bozsik-stadionban találkozott a játékosokkal, hogy onnan aztán együtt induljanak Ferihegyre, illetve Poznanba.
A lengyelországi nagyvárosban szállt le ugyanis a kispestieket szállító repülőgép, és busszal onnan indult az együttes a mintegy 50 kilométerre fekvő Wronkiba. Azaz majdnem meghiúsult ez az indulás, hiszen a poznani repülőtéren érdekes jelenetek játszódtak le: az Amica Wronki elnöke ugyanis nehezményezte, hogy a kispestiek nem utalták át előre a szállásért és transzferért járó összeget, és dühösen csapkodta az asztalt, hogy innen aztán nem lesz út sehova, amíg nem fizetnek a magyarok. Szegény kispestiek pedig csak néztek, hiszen nekik senki nem szólt arról, hogy már ott, a repülőtéren el kellene intézni az anyagi dolgokat - de nagy probléma nem kerekedett ebből, hiszen Piero Pini tulajdonos kivarázsolt a zsebéből jó néhány százeuróst, így a lengyel elnök is rögvest megnyugodott…
Jó hír: Herczeg Miklós is pályára léphet
Kellene egy igazán jó lövés – a fanatikus Honvéd-szurkolók ezt a tehetséges Vadócz Krisztiántól remélhetik (Fotók: Németh Ferenc)
Wronki amúgy igen kicsi város, majdhogynem azt mondhatjuk, falu, elvégre még tízezren sem lakják. A csütörtök esti mérkőzésre így nem is várnak sok nézőt a helyiek, azt mondják, 3000 látogatóval már szívesen kiegyeznének - na, de ennél is fontosabb, hogy lehetőleg kapott gól nélkül győzzék le a Honvédot. Erre a győzelemre márpedig akad is esélyük, elvégre igen jó csapat az Amica Wronki. És ha már itt tartunk… Mintha az akasztói eset ismétlődne meg: adott a tehetős vállalkozó, akinek az a vágya, hogy egy isten háta mögötti településen stadiont, valamint ütős csapatot hozzon össze és lám, máris itt az eredmény - azzal a nem elhanyagolható különbséggel persze, hogy erre a vállalkozóra még nem szállt rá a helyi APEH, mint évekkel ezelőtt a pusztába futballt álmodó és megvalósító Stadler Józsefre. Este nyolckor edzést vezényelt Gálhidi György a kispestiek számára, és jó hír a szurkolóknak, hogy végül Herczeg Miklós is megkapta a játékengedélyt, így ő is pályára léphet. ---- Ugyanakkor még ezt a kört is kénytelen kihagyni a két mozambiki légiós, Mano Mano és Genito, akiknek azonban még most sem érkeztek meg a papírjai. A kispestiek nem is tudják mire vélni a késlekedést, így a vártnál picit gyengébb csapattal kell helytállniuk a piros-fehér-feketéknek, ám a cél nem lehet más, mint gólt avagy gólokat rúgni és egy szoros eredményt kiharcolni Lengyelországban. A találkozóra igen sok Honvéd-szurkoló is elindult, avagy elindul (a tervek szerint néhányan vonattal jönnek, de startra kész két busz és jó néhány személyautó is), és nem árt, ha ezek a fanatikusok odafigyelnek egy-két apróságra.
Aki útnak indul, legyen türelmes
A Budapesttől csaknem 900 kilométerre fekvő Wronkiba még személygépkocsival is mintegy 13 óráig tart az út, és bizony hatalmas forgalom késlelteti a megérkezést. Továbbá nem árt egy térképet is beszerezni útközben, hiszen az útjelző táblákon először akkor láttuk meg Wronki nevét, amikor már csak húsz kilométerre voltunk a településtől… Aztán, persze, szerda este csak befutottunk mi is a városkába, midőn leelőztük az úton a forgalomlassításban igen jeles kétszázadik lovaskocsit és kombájnt. A Honvéd szurkolói tehát itt lesznek és a szokott varázslatos hangulatban játszhatnak majd a magyarok, akik nem is kerteltek: mint Gálhidi György is megjegyezte, megjött az étvágy, és bár korábban még a lengyel együttest tartotta esélyesebbnek, most már akármi előfordulhat. Ha lehet, mégse akármi forduljon elő: jusson tovább a Honvéd. ---- Tagadhatatlan, a mai Honvéd egyik legnépszerűbb figurája: amíg a játékosok nevét "csak" dalba foglalja a kispesti tábor, addig neki külön transzparens dukál. No igen, érthető, hogy ha nem is márványba, de egy fehér lepedőre vésték a nevét, hiszen esztendő leforgása alatt másodosztályú bajnoki címig, illetve országos kupadöntőig vezette csapatát. A Honvéd edzője, Gálhidi György most arra készül, hogy egy nemzetközi sorozatban, nevezetesen az UEFA-kupában is maradandót alkosson kis pesti együttesével. - Mit szólt akkor, amikor megtudta, hogy az Amica Wronki lesz az ellenfél? - Nem csaptam örömömben a levegőbe… És ha akkor kérdeznek, akkor rögvest a lengyel gárdát jelöltem volna meg a párharc favoritjaként. - Merthogy most… - Most már úgy érzem, van esélyünk a továbbjutásra. - Nocsak, mire fel ilyen optimista? - Részint azért változott a véleményem, mert a vezetők kedden megegyeztek a klubot korábban feljelentő Hrutka Jánossal, így a nyáron igazolt futballisták is bevethetőek, részint pedig azért, mert bár a szombati szezonnyitón kikaptunk a Debrecentől, a mutatott játék, valamint a hozzám eljutott visszhangok azt mondatják velem: korántsem reménytelen a helyzetünk. - Ha már szóba hozta az újoncokat: kik debütálhatnak a Honvédban? - A védelem tengelyében Zoran Sztamenics biztosan helyet kap, a bosnyák bekkről amúgy is azt gondolom, hogy komoly erősítést jelent. Elöl pedig Herczeg Miklós lehet kezdő, merthogy bízom benne, a gyorsaságának nemcsak ő, hanem az egész csapat hasznát veszi majd. - A maga harminchét évével rutinosnak mondható osztrák kapus, Milan Oraze marad a kispadon? - Egyelőre igen. Michal Silhavy ugyanis eddig élt a bizalommal, így ezen a poszton nincs okom a váltásra. - Gyanítjuk, az elmúlt napokban különórákat vettek a lengyelekből… - Noha sem személyesen, sem felvételekről nem láttam őket, úgy hiszem, a legfontosabb információknak a birtokában vagyunk. Jómagam például az elutazásunk előtti napon, azaz kedd este is a rivális statisztikai lapjait böngészgettem kedvenc kerti székemben ülve. - Ijesztő a számsor? - Ez a csapat négy felnőtt- és három utánpótlás-válogatottat vonultat fel, és az némileg ijesztő, de nem rémisztő! Az öltözőben nem győzöm hangsúlyozni, félnünk nem szabad - még akkor sem, ha Jacek Dembinski személyében például egy százkilencven centis, nyolcvanöt kilós "tank" indul majd meg a kapunk felé. - Ön sem izgul? - Bizonyára kellene, de nem. És talán azért nem, mert úgy vélem, tisztességesen felkészültünk erre a mérkőzésre is. ---- Noha a 46 kilométerre fekvő Poznanban élő, a város futballcsapatának szurkoló férfiemberek előszeretettel csúfolják falusiaknak Wronki polgárait, mi még véletlenül se kövessük el azt a hibát, hogy porfészeknek tituláljuk a tízezres települést, ellenben a "sportfészek" jelzőt feltétlenül odabigygyeszthetjük a város neve mellé. Wronki tudniillik igazán büszke lehet az 1992-ben alapított, azóta három lengyel kupaelsőséget, valamint két bajnoki bronzkollekciót begyűjtő Amicára. Apropó, Amica: a környékbelieket foglalkoztató mosógépgyár nem csupán a labdarúgást, hanem a kultúrát is buzgón támogatja, így történhetett meg, hogy májusban három napig tartott az a - többek között - sportversenyekkel, könnyűzenei és rockkoncertekkel, valamint műveltségi vetélkedőkkel tarkított fesztivál, amely a város fennállásának 725. esztendejét volt hivatott ünnepelni, s amelyet a tisztaságra sokat adó vállalat szponzorált. Mindezek után akár ez is lehetne a helyi futballegylet szertárosának jelmondata: kéz kezet, gép mezeket mos… ---- AMICA WRONKI