Nem kérek a középszerűségből

- Immár tizennyolc esztendeje elhagyta Kecskemétet, s azóta más város csapatait vezette sikerre. Mi indította arra, hogy igent mondjon az NB I B-s kecskeméti gárda ajánlatára?
- Két alapvető problémát látok a női szakágnál - kezdte a régi-új edző. - Irreálisan magasak a fizetések, eladósodtak a klubok, nincs arányban a teljesítmény a bérezéssel. Nagy hagyományú egyesületek szűnnek meg, mert következetlen, hozzá nem értő vezetők irányítanak. Ezt a folyamatot meg kell állítani! A másik nagy gond, hogy a tizennyolc-huszonhárom év közötti játékosok közül ötvennégy fiatal szerepel külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban. Ez nagyon sok. Éppen ezért Kecskeméten a támogatókkal karöltve azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy ez a korosztály játsszon inkább nálunk magas szinten, miközben főiskolára vagy egyetemre jár. Utána pedig el tudja dönteni, hogy profinak megy vagy a diplomájával kezd valamit.

Főiskolás játékosok, profi körülmények

- Nem tart attól, hogy önt, a profizmus egyik meghonosítóját Magyarországon szembeállítják majd ezzel a véleményével?
- Tudom, hogy így lesz, de egyszerűen most úgy érzem, erre van szüksége a női kosárlabdának. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy a főiskolás játékosnak nem kell profi körülmények között edzenie és készülnie a mérkőzésre.
- Amikor valaki bejön a kecskeméti sportcsarnokba megnézni a női kosárcsapat edzését, akkor azt látja, hogy nincsenek túl sokan, s a tavaszi együttesből sem igazán maradtak játékosok. Kik azok, akikkel mindenképpen számol a klubvezetés?
- Az biztos, hogy Benyovszki Éva, Laczi Edit, Serbán Anett, Tóth Edit és Halmi Nikolett továbbra is minket erősít majd. Az érkezők között pedig Reiner Dóra, Demeter Anita és Kovács Lilla Diósgyőrből, valamint Kondacs Enikő Szarvasról található meg. Mellettük még további két-három fiatal játékos igazolását tervezem.

Cél a kecskeméti bázis felépítése

- Ez a keret milyen eredményt érhet el az új sorozatban?
- Mindenképpen szeretnénk megnyerni a B-csoportot, és felkészülni a legmagasabb osztályra, aminek természetesen meg kell teremteni majd a feltételrendszerét. Kovács Andreának pedig - ő lett az utánpótlás-szakágvezető - négy-öt év alatt fel kell építenie ismét egy olyan bázist, amely korábban jellemző volt a kecskeméti női kosárlabdára.
- Nem helyezésben gondolkodva ön mivel lenne elégedett ?
- Bízom benne, hogy ezeket a fiatal tehetséges játékosokat fel tudom hozni arra a szintre, mint Fück Tündééket, akikkel nagy sikereket értünk el a nyolcvanas években. Az viszont biztos, hogy nálam csak az léphet pályára, aki kiteszi a szívét-lelkét a parkettre. Éppen ezért két szó lesz a mottónk ebben az évadban: küzdelem és fegyelmezettség.

A legjobbakat is megszorítaná

- Mondja csak, elképzelhetőnek tartja egy, a diósgyőrihez hasonló bázis kiépítését Kecskeméten!?
- Ne vicceljen! Elsősorban ez a cél motivál. Aki ismer engem, az tudja, nem kérek a középszerűségből. Azt szeretném, hogy néhány éven belül felvegyük a versenyt az ország legerősebb csapataival is.