Hejková: Itt vagyok!

– Hivatalosan április elsejétől ül a GYSEV kispadján,a szerződése szerint három évig. Mi volt az első lépése a hűség városában? – kérdeztük az edzőnőt, aki több mint másfél évtizedet húzott le a Ruzomberok szakmai munkájának irányítójaként.
– Azt már korábban megtettem, múlt vasárnap ott voltam a Pécs elleni bajnoki meccsen, előtte pedig a helyszínen tekintettem meg a Brno elleni Euroliga-találkozót is. De még haza kellett ugranom egy-két dolgot elintézni, édesanyámat elvinni Zsolnán orvoshoz, no meg összekapni néhány holmit otthon Rózsahegyen, ahonnan a közeljövőben elköltözöm, és meg kellett beszélnem egy s mást a nővéremmel is, aki Pozsonyban lakik. Eredetileg úgy terveztem, hogy a következő évadtól veszem át a csapatot, de megígértem a klub vezetőségének, hogy már ennek az idénynek a hajrájában is segítek. Szerdán volt Sopronban a bemutatkozó edzés, és előtte még szerettem volna egy-két szót váltani a csapat kapitányával, Balogh Judittal.
– Miről akart beszélni vele?
– A beszédtéma kettőnk dolga. Egyébként Baloghot jól ismerem már tizenhét éves kora óta, akkor láttam először a BEAC színeiben, tökéletesen képben vagyok tehát a játékát, az egész pályafutását illetően, és tény, hogy ő a GYSEV kulcsembere. De ismerem a többi játékost is, hiszen többször láttam az egész csapatot a Rózsahegy ellen is az Euroligában. Hogy mást ne mondjak, Alessandra és Bogojevics nálam játszott korábban, és a szlovák Lichnerová is hozzánk készült annak idején.
– Ha már a játékosokról van szó, milyen változásokat tervez a csapatban?
– Ez nem csak rám tartozik. A vezetőség már jelezte, hogy a nyáron megújított, megfiatalított együttessel kezdjük a felkészülést.
– A korábbi rózsahegyi csapatkapitány, Iveta Bieliková, akit Európa legjobb irányítói közt emlegetnek és jelenleg Gdyniában játszik, részese volt minden nagy sikerének, a két euroligás győzelemnek és a tizenhárom bajnoki címnek. Számíthatunk rá, hogy netán Sopronba is elkíséri?
– Iveta mindig és mindenben támaszom volt, de egyelőre korai arról beszélni, hogy Sopronba igazol. Még nem volt alkalmam megbeszélni a vezetőkkel a csapatösszetétel részleteit, de persze később ez is megtörténik. Nem titkolom, hogy szívesen látnék néhány tehetséges fiatal szlovákiai játékost is az együttesben, ám a legfontosabb az lesz, hogy változtassunk a munkastíluson. Csak azokkal számolok, akik hajlandóak keményen dolgozni, aki nem alkalmazkodik, nincs helye a csapatban.
– Hogy áll a magyar nyelvvel?
– A nővérem férje megtanított az első mondatra, amely így hangzik: "Itt vagyok”. De vettem egy magyar nyelvkönyvet is, hogy legalább utánanézzek egyes szavak jelentésének. Ôszintén megmondom, félek tőle, mert sokan ijesztgetnek, hogy nagyon nehéz nyelv a magyar.
–Február végén, amikor tizenöt évi sikeres munka után elbúcsúzott a Rózsahegytől, kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem száll be elindult vonatba, vagyis, hogy idény közben nem vesz át csapatot, most mégis megtette. Miért?
– A GYSEV már korábban is érdeklődött irántam, de akkor nem volt okom rá, hogy otthagyjam Rózsahegyet. A legújabb ajánlatban, amely eredetileg csak az új szezontól lett volna esedékes, az fogott meg, hogy három évre szól, azaz lesz lehetőségem, hogy távlatokban is gondolkodjak. Ráadásul a klubban nagyon jók a feltételek. Ezért is egyeztem bele, hogy már ebben az évadban besegítek.
– Új csapata a bajnoki cím védőjeként is csak negyedik lett a magyar élvonal alapszakaszában, nagy riválisán, a Pécsen kívül megelőzi a másik soproni klub, a Postás, sőt a Diósgyőr is, pedig a soproni vasutasoknak idénykezdetkor még merész terveik voltak…
– Senki sem vár csodát tőlem, ilyen ígéretet nem is tehettem. Jövő kedden az ötödik helyezett Szolnokkal játszunk az elődöntőbe jutásért, remélem, sikerrel, és akkor a következő körben az éllovas PVSK lesz az ellenfelünk. Mint már mondtam, a fő cél a csapatépítés, a távlatok megteremtése.
–Sok ideje nincs, gyorsan munkához kell látnia. Mondja csak, igénybe veszi az eddigi edző, Dirk Bevilaqua segítségét is?
– Nem, ő elmegy a csapattól. Az idény befejeztéig Hollós Anna lesz a segédedző, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.