Anzulovic, a lelátó kedvence

Megállapítható, Vladimir Anzulovicot hamar megkedvelték Szolnokon, ami tulajdonképpen tökéletesen érthető, hiszen melyik drukker nem rajongana egy, a pályán nagyszerűen látó, a csapattársait jobbnál is jobb labdákkal tömő (öt bajnokin öszszesen 40 asszisztot osztott), emellett a gyűrűre is veszélyes (meccsenként 12.8 pont), nem utolsósorban horvát válogatott karmesterért.
A 25 esztendős irányítóra illik a szólás, hogy az alma nem esett messze a fájától, ugyanis az édesapja egykoron a jugoszláv televízió nagy tekintélyű kosárlabda-kommentátora volt, míg a bátyja, Drazen szintén szakmabeli, jelenleg a horvát KK Zagreb mestere. A Szolnok januárban szerződtetett kosarasa a jó hírű Cibona Zagrebben kezdte pályafutását, majd több klubban is megfordult a horvát fővárosban. Annak ellenére, hogy még fiatal, igen rutinos kosarasnak számít, hiszen három országban is szerepelt, miután a horvát korosztályos nemzeti csapatokban végigjárta a szamárlétrát, jelenleg is tagja a válogatottnak. A kiváló képességű játékos a minap szívesen állt a Nemzeti Sport rendelkezésére.
– Mondja csak, miért jött el az ULEB-kupában vitézkedő szlovén Novo Mesto együttesétől?

– Ebben nincs különösebb szenzáció, az az igazság, hogy az utóbbi időben kevés játéklehetőséghez jutottam – kezdett bele Anzulovic. – Nekem az életem a kosárlabda, játszani akarok, méghozzá minél többet, ezért döntöttem a távozás mellett. A szolnokiak megtudták, hogy szabaddá váltam, no és Zoran Martic edző is szorgalmazta, hogy a piros-feketékhez kerüljek.
– Mindössze öt bajnoki találkozón szerepelt a szolnokiak soraiban, de máris a közönség kedvencének számít. Minek tulajdonítja ezt?
– Örülök, hogy leszámítva a Kaposvár elleni vereséget, ezek az összecsapások jól sikerültek a csapatunknak, és megindultunk fölfelé a tabellán. Bár a társaim azt mondják, hogy az igazán erős vetélytársakkal majd az elkövetkező fordulókban találkozunk.
– A múltban mennyire ismerte a magyar kosárlabdát?
– Szlovéniában csapattársam volt Báder Márton, vele sokat beszélgettünk, ő mondta, hogy nem olyan gyenge színvonalú a magyar bajnokság, mint azt sokan tartják a kontinensen. Egy bizonyos, kitűnő légiósok pattogtatnak a mezőnyben és a magyarok közül is játszottam remek kosarasok ellen, nálunk például kiváló centernek tartom Orosz Lászlót. Kicsit meglepődtem, hogy Szolnokon ennyire szeretik ezt a játékot, úgy tűnik, szerencsém van, mert jó közegbe kerültem.
– Mit gondol, az évad végén hol végezhet jelenlegi csapata?
– Remélhetőleg minél jobb helyezést érünk el. Nem szeretek jósolni, azt vallom, hogy mindig a következő mérkőzésre kell koncentrálni.
– Mit csinál, ha éppen nem a kosárlabdával foglalkozik?
– Túl sok időm nincsen, szeretek olvasni, videózni és nagyokat aludni. Szerencsére most már nem vagyok egyedül, hiszen megérkezett a barátnőm, vele még gyorsabban elrepül a szabadidő.