Ez a harc lesz a végső…

Csütörtök este, a férfi bajnoki döntő sorozatának eddigi legjobb meccsén egyenlített hazai pályán a Marc-Körmend (85–80), így a párharc 2–2-re áll, és a vasárnapi utolsó összecsapáson az Atomerőmű játszhat hazai pályán. A hangsúly itt egyértelműen a megszokott környezeten van, hiszen eddig mindkét együttes hozta otthoni meccseit, és ez a logika a záró találkozón paksi sikert sejtet.

Csakhogy az ötödik összecsapás lélektana még bonyolultabb, mint az egész finálé amúgy sem higgadtságot sugárzó körítése. Aki itt bukik, már nem javíthat, az itt elkövetett hibák orvoslására nincs mód. Ha akad játékos a két csapatban, aki már gyakran lépett pályára ilyen légkörben, az a két csapatkapitány. A körmendi Zsebe Ferenc hatodik döntősorozatát játssza (1987-ben volt az első), míg a paksi Mészáros Zalán a nyolcadiknál jár.

"Úgy vélem, hogy kettő–kettő után a pszichikai teher átkerült az Atomerőmű játékosaira, hiszen eddig nem tudták befejezni a sorozatot, pedig nagyon akarták – állítja a huszonötödik döntős meccsére készülődő körmendi kapitány. – Persze mi sem vagyunk nyugodtak, de tény, hogy sokkal kevesebb a veszítenivalónk. A vasárnapi meccs egyik kulcsa az eleje lehet, ha nem engedjük el nyolc– vagy tíz–nullára az ellenfelet, mint eddig, akkor lehet esélyünk. Hogy miért kezdtünk eddig Pakson ilyen katasztrofálisan? Talán az elején mindenki pontot akart dobni, és a mi hibáinkból ugrott meg a rivális. Az biztos, hogy sokkal inkább csapatként kell játszanunk, mert ebben a műfajban eddig az Atom tűnt jobbnak.”

És hogy készülnek-e a körmendiek valami extrával a hatalmas csata utolsó felvonására? A piros-feketék legrutinosabb harcosa azt mondja, igen: "Feltétlenül el fogjuk énekelni a srácokkal az öltözőben a régi munkásmozgalmi dalt, amely arról szól: ez a harc lesz a végső! Majd meglátjuk, mire lesz elég.”

"Így utólag átgondolva különösen boszszantó a negyedik meccs, hiszen volt esélyünk, alig több, mint egy perc alatt viszszajöttünk tizenkét pontról négyre – emlékszik a csütörtöki találkozóra Mészáros Zalán. – Ezen a ponton azonban megakadtunk, így egyelőre elmaradt a bajnokavatás. Nem bánkódunk rajta, készülünk az ötödik fellépésre, ahol az eddigi szokásjogot követve itthon nyernünk kell.” A paksiak egyébként nem készültek ünneplésre a negyedik mérkőzés után, úgy gondolták, ha nyernek, akkor spontán módon kialakul majd a fiesta. Ezzel azonban várniuk kell, és mivel vasárnap az idényben már tizedszer találkoznak a Körmenddel, sok újdonságot nem tudnak majd egymásnak mutatni a felek.

"Mindenki ismer mindenkit, tudja, mit csinál majd a másik az adott helyzetben, így a pillanatnyi forma dönthet, no meg az, hogy ki tudja hatékonyabban semlegesíteni az ellenfél kulcsembereit – mondja az Atomerőmű kapitánya. – Akkor sem ijedünk meg, ha ezúttal nem szerzünk jelentős előnyt az elején, bár nem lenne baj, ha az eddig lejátszott két paksi mérkőzés forgatóköny-véhez hasonlóan alakulna minden.”

Mészáros Zalán műtött bal keze egyébként még mindig fáj, ám az öt bajnoki címet nyert kosaras nem is gondol az utolsó meccs kihagyására. Ô is ismeri a körmendiek öltözői nótáját…