Férfi kézi: „Az elején bármit csináltam, bejött” – Hanusz a Veszprémnek lőtt 11 góljáról

– A világbajnokság után egy héttel már ellenfélként találkozott válogatottbeli poszttársával, Lékai Mátéval. Miről beszélgettek a mérkőzés előtt?
– Csak megemlítettem neki, hogy továbbra sem sikerült eljutnia fodrászhoz... – mondta a Nemzeti Sportnak a Csurgó 23 éves irányítója, csapatkapitánya, Hanusz Egon, aki a Telekom Veszprém ellen 33–33-ra végződő találkozón 11 gólt szerzett. – A vébén amúgy is már figyelmeztettem Mátét, hogy a csurgói katlan veszélyes... A viccet félretéve: ilyen teljesítményre, eredményre senki nem számított tőlünk, annak ellenére sem, hogy novemberben a Szegedet is legyőztük.

– Nagyon motiváltan játszottak, pedig csak tizenegy mezőnyjátékost és három kapust tudtak nevezni a bajnokira. Minek köszönhető az önbizalmuk?
– Inkább kinek: az edzőnknek, Alem Toszkicsnak, aki szerint nem a pályán kell megadni a tiszteletet. Persze, amit a veszprémiek eddig elértek, elismerjük, ám a mester vasárnap külön kérte, hogy legyünk tökösek, adjuk önmagunkat. Ha így teszünk, és mégis öt-tíz góllal kikapunk, egy rossz szót nem fog szólni. Toszkicsnak sikerül elhitetnie velünk, hogy nincs nagy különbség a csapatok között Magyarországon, ezért előre lefutott meccs sincs. Ez a fajta mentalitás egyre jobban átragad ránk.

– Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy félidő alatt tíz gólt lőnek a Veszprémnek. Ennyire felkészült az ellenfélből?
– Az igazság, hogy az elején bármit csináltam, bejött, ezért olyan szögből is elvállaltam, ami nem igazán volt ziccer. Egy kivétellel az összes lövésem bement az első játékrészben – ilyen napot fogtam ki! A másodikban viszont már komolyan vettek minket a veszprémiek, a védekezésük sokkal zártabb lett, és rám is jobban figyeltek. A csapattársaim azonban ezt nem hagyták annyiban, egyre többet, egyre bátrabban, eredményesebben vállalkoztak, amivel lekerült a vállamról a teher. A Veszprém elleni döntetlen nem egy csurgói játékos érdeme, hanem mindenkié.

– Korábban kapott hideget-meleget az egyiptomi tornán nyújtott teljesítményéért. Igazuk volt a magyar szurkolóknak?
– Én is olvastam néhány véleményt a játékommal kapcsolatban, amelyekkel többé-kevésbé egyetértettem, nekem is maradt jócskán hiányérzetem. Nem akarom arra fogni, hogy decemberben elkaptam a koronavírust, és január másodikán lett meg az első negatív tesztem, de a betegség a lehető legrosszabbkor jött. A világbajnokságon nem éreztem a távolságot, nem tudtam úgy egy az egyben rávezetni a labdát a védőkre, ahogy azt novemberben a spanyolok és a horvátok elleni Eurokupa-mérkőzéseken. Ez már késő bánat, és egyáltalán nem haragudtam meg a szurkolókra, sőt, a kritikájuk inkább feltüzelt, talán miattuk is sikerült ilyen jól a Veszprém elleni meccsem. Egyiptomban testközelből láttam Lékai Mátét, aki elég magasra tette a mércét. Tudom, sokat kell még fejlődnöm, hogy jövőre, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon is ott legyek. Elsősorban a klubomban kell bizonyítanom.

– Leimeter Csabát a Bajnokok Ligája-résztvevő horvát Zagreb a Csurgóból igazolta át, de Faluvégi Rudolf is innen került a francia Nantes-hoz. Hanusz Egon is hasonló karrierről álmodik?
– Sokat köszönhetek a klubnak, a vezetőknek, a városnak, az embereknek, egyszer viszont eljöhet a pillanat, amikor a fejlődésem szempontjából tovább kell lépnem. Magyarországon nemigen játszanék más csapatban, elvégre huszonhárom éve Csurgón élek, ellenben a német vagy a francia bajnokságban szívesen kipróbálnám magam. Addig viszont még bőven van mit tanulnom.