Pálinger Katalin: Nem szabad minket leírni

Általános vélekedés a csapat tájékán, hogy a szlovének ellen igazából a továbbjutás biztosítása lehet a cél, míg a szerdai, Franciaország elleni találkozón már az a tét, hogy mennyi pontot visz magával az együttes a középdöntőbe. A győri Ana Grosszal az élen felálló szlovének azonban hiába tűnnek esélytelenebbnek velünk szemben, nagyon fogadkoznak. A vb-döntős franciák ellen viszont már bravúr kell a győzelemhez. Nem beszélve a társrendező, utóbbi években női vonalon egyeduralkodó norvégokról, akik jelenleg külön kasztot képviselnek a szakágban.

„Nem szabad minket leírni – nyilatkozta még az utazás előtt Pálinger Katalin, együttesünk kapitánya, világklasszis kapusa. – Anita kiesése természetesen nagy veszteség, bármelyik csapat számára az lenne, de ettől még nagy várakozással kell szembenéznünk. A szövetség is az első nyolcba kerülést tűzte ki célul, és természetesen nekünk, játékosoknak is magasak az elvárásaink saját magunkkal szemben – személy szerint nekem is."

Pálinger szerint a sportág sajátossága, hogy a kontinensbajnokság mezőnye roppant erős és kiegyenlített, így nincs könnyű mérkőzés, mindegyik találkozó létfontosságú.

„A világbajnokságon ott vannak a kevésbé elöl tartó földrészek csapatai, az olimpián is mindig ott a rendező vagy a területi elv alapján valamilyen könnyebb ellenfél, amelyiket kis túlzással úgyis legyőzöl, akármit csinálsz. Az Európa-bajnokság viszont roppant kemény, itt nincs olyan rivális, akit egy pillanatra is könnyebben lehetne venni. Tény, hogy így fel van adva a lecke, nehezebb a dolgunk, de én jobban szeretem ezeket a kihívásokat – legyen csak minden meccsünk éles küzdelem!"

Nemzeti együttesünk Szlovénia elleni mérlege roppant impozáns: az eddig lejátszott tizenhárom találkozó egyikén sem szenvedtünk vereséget, döntetlent is csupán kétszer játszottunk. A tizenegy győzelemmel együtt ez 92 százalékos teljesítményt jelent, gólkülönbségünk ennek megfelelően fölényes: 401–329 ide. Legutóbb tavaly márciusban vertük meg dél-nyugati szomszédainkat, az ózdi Pannon-kupán 37–25-re győztünk.

A franciák és a norvégok ellen közel azonos a mérlegünk – 66, illetve 67 százalékos eredményesség –, előbbiekkel még a közelmúltban is ki-ki szinten voltunk, illetve vagyunk, utóbbiak ellenben megléptek. Mielőtt nagyon kétségbe esnénk, nemcsak tőlünk, hanem a komplett mezőnytől. A legutóbbi három Eb-t ők nyerték meg, Norvégia címvédő ezen kívül az olimpián, és a legutóbbi két vb-n is érmes helyen végzett. Aligha hazai pályán betliznek majd, ha mégis, az az év egyik nagy sportági szenzációja lenne.

A franciákkal legutóbb az idei, aarhusi világkupán mérkőztünk meg, és három góllal (29–26) kikaptunk tőlük, a norvégok az egy évvel ezelőtti, kínai rendezésű világbajnokságon győztek le minket hattal (25–19) úgy, hogy a félidőben még egyenlő volt az állás.

Amennyiben sikerül kiharcolunk a továbbjutást, úgy a C-csoportból – Németország, Ukrajna, Svédország, Hollandia – kaphatunk három ellenfelet. Pozitívum, hogy mindannyiukról jó emlékeink lehetnek: párokra lebontva magasan jobb az összesített mérlegünk – a hollandokat például 38 meccsen 37-szer legyőztük, és csak egyszer szenvedtünk vereséget – és a legutóbbi találkozókat is kivétel nélkül mi nyertük meg. Ami mégis apró figyelmeztető jel: két, illetve három góllal.

A kontinensbajnokság 1994 óta íródó történetében a résztvevők között több eminens gárdát is találunk, értve ezalatt azokat, akik eddig egyszer sem hiányoztak, így immár a kilencedik Eb-re készülhetnek.

A 2000-ben győztes magyar válogattat nyugodtan írhatjuk a sor elejére, éremkollekciónk az 1998-as, valamint a 2004-es bronzéremmel teljes. Rajtunk kívül az osztrák, a dán, a német, a norvég, az orosz és az ukrán válogatott vehetett részt mindegyik kontinensbajnokságon.

Az összesített éremtábla első helyén Norvégiát találjuk – négy arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel –, amely a háromszoros győztes Dániától – három arany- és két ezüstérem – vette át az uralkodást az elmúlt években. A mostani Eb társrendezőin kívül csak nekünk, magyaroknak sikerült kontinensbajnokságot nyernünk. Döntőbe viszont bejutottak már az oroszok, a spanyolok, a németek és az ukránok is, ám mindannyian kénytelen-kelletlen fejet hajtottak. A franciáknak és az osztrákoknak csupán bronzérem jutott az eddigi Eb-ken.

Legutóbb Macedóniában a norvégok a spanyolokat verték tönkre az aranycsatában (34–21), ennél sokkal izgalmasabbra sikeredett az oroszok németek elleni bronzmérkőzése (24–21). Az Imre Vilmos szövetségi kapitány által irányított együttes – akinek segítője Mátéfi Eszter volt – a Románia (21–27), Dánia (26–26), Franciaország (29–26) csoportban három pontot szerzett, de csak egyet vitt magával a középdöntőbe, ahol már nem sok sikerélményben jutott részünk. A tíz gólt szerző Görbicz vezérletével Ukrajnát sikerült legyőzni (26–24), ám utána a későbbi két döntős, Norvégia (20–34) és Spanyolország (21–23) is kifogott legjobbjainkon, akik így a nyolcadik helyen végeztek. Hasonló teljesítménnyel most minimálisan teljesítenék a célkitűzést.