Stílszerűen egy koronglövőver-sennyel ünnepelték meg a lövők a margitszigeti Honvéd Bolyai SE pályájának 50 éves évfordulóját. Az évadzáróra természetesen meghívást kapott a teljes válogatott keret, így a közönség testközelből láthatta például világbajnoknőnket, Igaly Diánát, aki ezúttal sem okozott csalódást, hiszen 71 koronggal (a 75-ből) nyerte az alapversenyt, s az ezt követő hatos döntőben sem engedett senkit maga elé.

Erdei Zsolt bevette Debrecent, látványosan bizonyította, hogy képes megtölteni egy sokezres csarnokot, alighanem tudat alatt a helyi önkormányzat majdani összetételére is hatással bírt lenni, no meg bizonyára döntő fölénnyel nyert az Universum Box-Promotion, azaz a hamburgi kenyéradó gazda elleni, mostanáig szűken vesztésre álló csatában is.

Úgy vágott neki a mezőny az utolsó napnak Új-Zélandon, hogy mindenki tudta, csak egy kisebb csoda odázhatja el Marcus Grönholm világbajnokká koronázását. A csoda nem következett be, elsősorban azért, mert a verseny kétharmada után az összetettben élen álló finn versenyző a vasárnapra kijelölt nyolc szakaszon éppen nyolcszor utasította maga mögé a teljes mezőnyt, ráadásul egyetlen ellenfele, a csak matematikai eséllyel bíró Gilles Panizzi végül még pontot sem tudott szerezni.

A technikai sportok világában sokan és sokszor szoktak vitatkozni azon, hogy mekkora a pilóták és mekkora a gépek szerepe a sikerekben. A kérdés megválaszolhatatlan, ám azt nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a motorkerékpársport szakágai közül a Grand Prix az, amelyikben a legnagyobb a technika befolyása. A GP a motorkerékpározás csúcsa, ezért minden márka a legfrissebb fejlesztéseket veti be a viadalokon, ugyanakkor éppen itt vannak kitéve a legnagyobb igénybevételnek a motorok. Azaz a gyorsasági vb-n az a nyerő, akinek a legjobb technikája van, és aki a legkevesebbet hibázik a motorok beállításánál. Márpedig hibázni a legnagyobbak is képesek, bármikor.