Idegőrlő 120 perc, kényelmetlen utazás, hajnali érkezés után érthetően nehezen jött álom Szűcs Lajos szemére. Pedig a Ferencváros kapusa igazán nyugodtan aludhatott volna, hiszen az FC Köbenhavn elleni UEFA-kupa-visszavágón a Ferencváros legjobbja volt.

Tegnap délben hetvennyolcadik életévében, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Papp László, minden idők egyik legnagyobb magyar sportolója, három olimpia ökölvívóbajnoka. Miben rejlett a varázsa? Mi magyarázza, hogy a dél-amerikai hotelportástól a kínai taxisig, sőt talán az őserdőből azon melegében előbúvó törzsi harcosig a fél világ lelkesen bólogat, ha Papp Lászlóról esik szó? Hiszen Magyarországról talán sohasem hallottak. Még jó, ha tudják, ott van, valahol Európában. De a szorítókirály nevének hallatán elismerően csettint mindegyikük.

E csata drámai küzdelmet hozott: a zöld-fehérek úgy estek ki, hogy a dán együttes végig élvezte a bolgár bíró hathatós támogatását, majd a hazaiaknak a hosszabbítás utáni tizenegyespárbajban is nagy szerencséje volt.

Az elmúlt héten, pénteken még az olimpiai válogatott kispadján ült a Hungária körúti stadionban, szerdán pedig a lelátón szorított azért, hogy edzőkollégája, Egervári Sándor sikerre vezesse az MTK csapatát a Dinamo Zagreb ellen.

Hogy a magyar futballklubokat nem veti fel a pénz, azt eddig is lehetett tudni, a legutóbbi bajnokság aranyérmese, az MTK Hungária azonban úgy élt a köztudatban, mint egy olyan csapat, ahol a játékosok percre pontosan kapják a szerződésben rögzített járandóságukat.

Ha valakire, akkor reá ezúttal sem lehetett semmi rosszat mondani. A visszavágón korántsem akadt annyi dolga, mint az első zágrábi összecsapáson, ám amikor játékba kellett avatkoznia, érződött rajta a magabiztosság.